Mit tegyek az ellen hogy utálom az életem?

Gyúrj egy kicsit az önbizalmadon, nekem úgy tűnik itt a probléma.

"...utána visszatérek önmagamhoz"

Csak fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor ez egy igazi áldás. Csendes vagy? Ez a természeted, sokan furcsállják az ilyet, pedig nincs benne semmi különös.

"Nem igazán mutatom ki,de féltékeny vagyok az exére"

Ezt le kellene rendezni elsősorban magadban. "jó,szép,okos,tanult" Ha nem így van, akkor a barátod miért jött vele össze anno? Na, és aztán veled? Ugye, így már más a leányzó fekvése, a kapcsolat mindig két emberen múlik.

"A barátaira úgyszintén,hogy mintha velük jobban szórakozna mint velem,de lehet ezt csak én látom így..."

Az az érzésem, kicsit jobban kapaszkodsz bele a kelleténél. És ez is jöhet a megfelelési vágyból, hogy "ugye elég jó vagyok?".

"...de mindig szembesülök vele hogy más(átlagos emberek)mennyivel jobb benne,és abbahagyom."

Már nem azért, de Edmund Hillary sem a Csomolungmával kezdte. Még jó, hogy vannak, akik jobbak benne, talán mert rendelkeznek pár év(tized) tapasztalattal. Tőlük tanulhatsz.

"...sok ember szemében ott van a lenézés amiatt hogy milyen is vagyok én(ugye csendes,kicsit ügyetlenebb stb). Nem érzem magam jónak semmiben,és ezt mások is éreztetik."

Azok bekaphatják. Feketén-fehéren. Nem lehet mindenkinek megfelelni, és a legkevésbé azoknak kell, akik elvárják, a többi meg elfogad olyannak, amilyen vagy. Csak te magad is ez utóbbiak közé igyekezz tartozni, önmagad elfogadása az első lépés.

"Irigy vagyok szinte mindenkire,persze mindenkire másért."

Amire irigy vagy, az egy rakás álarc, amit magadra is igyekszel erőltetni. De a többség olyan, mint Hófehérke almája: kívül szép piros, de belül tömény méreg, nincs mit irigyelni rajta. Az önismeret ebben is segít, hogy a maszkok mögé láss.

"Persze sokan mondják,hogy van tető a fejem felett,vannak szüleim,van mit ennem,mások sokkal roszabb helyzetben vannak nálam.

Igen,ezt én is tudom,de ettől nem érzem magam jobban."

Igazad van, nem neked kell megváltanod a világot. Ez egy hülye, bűntudatkeltő érv; örülhetsz persze, hogy nincs nagyobb problémád, de akkor is azzal foglalkozol, ami van, és ez így okés.

Nem tudom, mi lehet az a másik kettő, de valószínűleg tartom, hogy azokon is lehet dolgozni (ha nem a megváltoztatásán, hát akkor az elfogadásán).

Én azt hittem, hogy nők könnyebben fogadnak el vetélytársat a házukban, mert attól, hogy egy másik nőt is megtermékenyít a hím, még őket is megtermékenyítheti. Ha egy férfi nehezen fogad el egy vetélytársat a házában, az ilyen szempontból indokoltabb, mert ha a másik megtermékenyíti a nőstényt, akkor várhat 9 hónapot.

Attól, hogy rajzolásban, gitározásban, nyelvtanulásban és pszichológiában van nálad jobb, még lehet, hogy te vagy a legjobb, egyrészt összességében is, másrészt még gitározásban is külön lehet, hogy te vagy a legjobb, meg pszichológiában is külön lehet, hogy te vagy a legjobb, mert a legjobb az nem egy teoretikus fogalom, hanem egy konkrét ember. Ha pl. gitározásban rendeznénk egy versenyt és a végén senki nem lenne veretlen, hanem mindenki kikapott volna valakitől, attól még közöttük ki lehet választani a legjobbat, aki ezek szerint a legkevesebbszer kapott ki másoktól a gitározás versenyen.

"Lenne valami ötleted hogy növelhetem azb önbizalmam/fogadhatom el magam?

És hogy lehetne nagyobb önismeretem?"

Mondtad, érdekel a pszichológia, rajz, gitározás, az önismeretben ezek jó segítséget adhatnak, tájékozódás a szakirodalomban, önművelés, művészet (ami magas szintű nonverbális kommunikáció). De még a nyelvek is akár. Konkrét ötletem nincs, mivel egyfelől nem vagyok szakember, másfelől ennyiből alig ismerlek. Pszichológus segíthet. Elküldheted azt a két dolgot, bár látatlanban is azt tudom mondani, ha nem tudsz rajta változtatni, akkor azok elfogadásával tudsz jobb és teljeshez közelibb életet élni (megértem, ha valami nagyon erős dolog, de akkor is).