Ennyire rossz lehet nyugdíjba menni?
EZ csak annak probléma, akinek az élete a nyudíjig csak a munkából állt és a saját értékét a megkeresett pénzben méri - és ez igen primitív, buta hozzáállás.
Aki értelmes ember, az a nyugdíjas kort annak tekinti, ami - azaz a ledolgozott élet utáni megérdemelt lazítás idöszakát, amikor elkezdhet megkötöttségek nélkül élni.
Én, amióta "csak" nyugdíjas vagyok, a gyerekek is önálló életet élnek, sokkal aktívabb vagyok. Sokat olvasok, nyelveket tanulok, zongorázom, kézimunkázok (nem mert "kell", hanem mert tetszik), fözök, kirándulok, egyébb hobbikkal foglalkozomstb.
Egyetlen pillalatom sincs, amukor unatkoznék vagy fölöslegesenek érezném magam.
Úgy érzem, ez az az idöszak, amikor saját magamért tudok még sok mindent tenni és még rengeteg tervem van. Eddig nem volt olyan nap, hogy úgy érezzem, értelmetlen az életem , a halált "várom" és minden este egy csomó tervvel fekszem le.
Alig vártam azt a napot. Jelenleg a nap 24 órája is kevés, hogy mindent megvalósítsak, amit terveztem aznapra. Ebben van ügyintézés, család, hobbi, stb. Mellette még dolgozok 4 órát, mert muszáj. De az olyan munka, amit én választottam és szívesen csinálom. Szerencsés vagyok, mert az orvost csak hírből ismerem.
És van célom is. Minél tovább élni egészségben, a szeretteim és a barátaim körében.
"együgyű" emberek... primitív, buta hozzáállás...
Ez meg erőst fennhéjázó hozzáállás. Aki "együgyű" és primitív, azok jó része vagy örökölte, vagy ezt osztotta nekik a sors. Maguk (no meg a társadalom) szempontjából igen szerencsések voltak, hogy a munkába kapaszkodhattak. Hogy ez a nyugdíj pillanatától kevés, az nem az ő ostobaságuk.
Vannak friss nyugdíjas emberek, akik akkor is kapaszkodnak a meszelőbe, amikor már elvették alóluk a létrát.
Visszajárnak fillérekért dolgozni.
Bele kell nyugodni az élet rendjébe.
Azért páran eléggé leegyszerűsítették a dolgot...
Van, akinek rossz, van, akinek jó. Én pl. örülni fogok a nyugdíjnak, mert több szabadidőm lesz.
Van, aki nem. Volt egy tanárom, nagyon jól tanított. Elküldték nyugdíjba, látszott neki, hogy rosszul esik. Ahogy a történetből kilehetett venni, az igazgató nem is túl kedvesen küldte el. Neki elég sokat jelentett a tanítás, a tudás átadása. Szerette a munkáját és bántotta, hogy nem csinálhatja többet azt, amit szeret.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!