Mit tegyek hogy ne őrüljek ebbe bele?
Nekem nemcsak hogy az nem adatik meg, hogy barátaim legyenek, de az se hogy egyáltalán beszélgethessek az emberekkel. Nem vagyok szimpatikus senkinek, szóval mindenki tartózkodik inkább a velem való beszélgetéstől. A való életben meg nem is tudom hogyan kezdeményezhetnék igazából. De mindig látom, hogy mások milyen simán elbeszélgetnek akár idegenekkel is, boltban a pénztárossal, buszon a buszsofőrrel, meg egyebek, de persze én nem is velük akarok. A korosztályommal szeretnék, de egyszerűen nem adatik meg.
És már kezdek beleőrülni abba hogy nekem ez jutott, mindig csak az egyedüllét.
Emiatt??? XD
Írj ha szeretnél. :)
19F
En is ilyen vagyok. Nincsenek barataim, nem tudok masokkal mirol beszelgetni mert egyszeruen nem vagyok szimpatikus nekik es ugy jon ki hogy en nem tudom folytatni a beszelgetest es nalam sult be a dolog vagy nem tudom mirol beszelgessek masokkal. Nem szoktak meghallani masok amit mondok pedig nem beszelek halkan vagy erthetetlenul, egyszeruen lesz.rnak.
Visszahuzodo vagyok lehet ez is benne van. A netes baratsagsim tonkrementek, ott is ugy erzem es ugy jott le hogy miattam volt. Irasban jobban ki tudom fejezni magam mint szoban, lehet aspergeres vagyok...kitudja.
Kezdek beletorodni abba hogy nincs senkim es nem fog olyan tortenni velem hogy "gyere menjuk ide-oda"...:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!