Mit csináljak, hogy újra együtt legyünk? Mit csináljak, hogy ne őrüljek bele?

23 éves nő vagyok, a férfi 33. 3 hónapja ismertük meg egymást egy társkereső oldalon. Előtte egy másik férfit szerettem, akivel nem lett semmi komoly, már csak azért is, mert 43 éves (elvált). Először azért randiztam a 33 évessel, hogy ne gondoljak folyton a másikra, érezzem jól magam. Ez annyira jól sikerült, hogy ha már valami miatt nem találkoztunk hiányzott. Első hétvégét együtt töltöttük, kirándulgattunk. Ami nagyon jó volt, egyik legszebb, talán a legszebb, legtökéletesebb hétvégém volt. Ezután egy héten 5x is találkoztunk, szinte mindig nála aludtam. Vagy elmentünk este kajálni, vagy csak nála voltunk. Nagyon szép napok voltak. 4. randin szeretkeztünk először. Kérdezősködött a szexuális múltamról, hogy szoktam-e védekezni. Akkor sajnos nem mertem neki bevallani, hogy az előző férfival pár hét ismeretség után, nem védekeztünk. A kapcsolat elején kb. 4. szeretkezésnél kellemetlen szagú volt nekem ott lent, és rögtön már valami komoly fertőzésre gondolt. Elmentem másnap nőgyógyászhoz felírt egy kúpot. Ezután még csináltattam ful kivizsgálást, ami negatív lett. Közben a férfinek 3 hetes ismeretségünk közben volt egy balesete, ami miatt otthon segítségre szorult. Akkor boldogon el voltunk, eltekintve a sérülésétől. Volt kicsi nézeteltérésünk, pl. mit nézzünk a tévében, vagy mit vacsorázzunk, de ez nem volt komoly, csak más választ adtunk. Ő a dolog elején is mondta, hogy neki már komolyan kell gondolkodnia, házasság, gyerekek, és szerinte én még éretlen vagyok rá. Pedig én is szeretnék már családot, egy férj aki szeret és én is őt, szerelmünk gyümölcseit. Én nem vagyok az a fajta kicsapongó lány sem. Ezt a kérdést a lábadozása közben is felhozta, ismét az elején el nem mondott dolog (nem védekezést az előzővel). Akkor azt mondta, hogy szedjem össze a cuccaim, és jöjjek el tőle. Ezután én hazamentem vidékre pár napra, közben ismét sms-eztünk, telefonon beszéltünk. Amikor visszajöttem, már aznap nála voltam, együtt aludtunk. 2 hétig ismét jó volt minden. De tényleg. Egyszer kérdezte este, hogy szexelünk-e? Én mondtam, hogy ezt miért kell így kijelenteni? Én szeretkezni szoktam, nem szexelni... Ez a kijelentés akkor nagyon nem esett jól. Ő ekkor mondta, hogy nem szerelmes belém... akkor megint mondta, hogy nem bízik bennem a hazugságom miatt. Ezután a beszélgetés után lenyugodtunk, később szenvedélyesen szeretkeztünk. Ezután éjjel ismét mondta, hogy pakoljam össze a cuccaim és reggel menjek haza. Ezután 2 nap múlva ismét hazautaztam a szüleimhez vidékre. Közben ismét sms-ek, chatelések, telefonok követték egymást. Amikor visszajöttem ismét már nála aludtam. 24 napig szinte mindennap nap találkoztunk, boldogan elvoltunk. Együtt zuhanyoztunk, masszíroztam este a testét. Közben felépült a sérüléséből, ismét kocsiba ült, elmentünk ide-oda. Jól éreztünk magunkat.

Olyan boldog voltam, akikor napközben hívott, hogy estére foglalt jegyet moziba... ez pl. két hete is volt, és csütörtökön is. Két hete is volt olyan, hogy annyira jól éreztem magam vele, hogy este nem tudtam aludni olyan boldog voltam, hogy ott van velem, ott alszik mellettem. Olyan hihetetlenek ezek a szép emlékek. és most közben majd megőrülök, egyfolytában csak zokogok. Pedig közös nyaralást terveztünk is. Csütörtök is szépnek indult, este mozi, utána nála alvás. Este ismét beszélt arról, hogy én még fiatal vagyok hozzá, mire elhelyezkedek a szakmámban, (van egy évem a suliból), és eljön az idő, hogy gyereket vállalja, az mennyi idő, ő felette eljár az idő. Én erre korábban is azt mondtam, hogy meg lehet oldani mindent. Ekkor ismét szóba került a hazugságom. Akkor mondta, hogy pakoljak össze tőle és reggel jöjjek haza. Mondta, hogy velem, nem lehet jövőt tervezni, a szüleim segítségére szorulok. (Suli mellett van alkalmi állásom, az magamnak pont elég most egyenlőre) Később az ágyban egymás mellett fekve más dologról tök nyugodtan beszéltünk, reggel emlékeztetett, hogy ott van a felsőm, a nadrágom, a cipőm, ne hagyjam itt. A kapuban ismét szájon csókolt. Ő ment dolgozni én, meg haza. Délután hívtam, nem vette fel, visszahívott és mondta, hogy nemsokára megy vidékre haza hétvégére. Tegnap felhívtam reggel, beszéltünk. Kérdeztem, hogy ha jön vissza este találkozunk, azt mondta, hogy meglátjuk. Később felhívtam délután, csak a hangját akartam hallani iszonyatosan hiányzik, mondta, ha nincs mondanivalóm miért hívom a semmiért. Este felhívtam és a végén azt is mondta, hogy soha ne keressem, soha ne írjak neki, le fog tiltani, nem fog válaszolni sem. Én csak azért akartam felhívni, mert olyan rossz, hogy egész hétvégén egyedül vagyok, nincs kihez szóljak, rettenetesen hiányzik. Egyedül vagyok, mert a családom is távol él tőlem, én iskola miatt költöztem fel. Most nem mehetek haza, mert dolgoznom is kell itt.

Hogy változott meg ennyire? Mi lett azzal a mosolygós fiúval? Aki gyakran tudta, hogy hiányzik és amikor gondoltam, hogy mikor hív, hívott is... Neki nem jelentettem semmit? Láttam rajta, hogy boldog velem....

Annyira szörnyű így, egész nap csak fekszem a ágyban, sírok, telefonon beszélek a családommal, és a barátnőmmel. Itt nincs senkim...