Hogy ne őrüljek bele abba, amit a családom + a falubeli ismerősök művelnek velem?

Fuss olyan messze, amennyire csak tudsz, ne érdekeljen semmi.

És sajnos vannak olyanok, akiken nem lehet segíteni, mert nem hagyják. Egyszerűen vannak emberek, akiket nem lehet megmenteni. Anyukádra értve. Fáj, de hagynod kell, ha nem akar, nem akar...

Ne érdekeljen az rosszindulatú nyanyák véleménye. Miért adsz egy olyan ember a szavára, aki egyrészt nem lát bele az életedbe, másrészt ki nem tette a lábát a faluból az elmúlt hetven évben, kapálta a kertjét, eljárt templomba, aztán ennyi. Meggyőzni úgysem tudnád, hogy a világ változott, és a tanulásban van a jövőd.

A helyedben igyekeznék a gyógyulásra koncentrálni, és amint tudnék, költöznék vissza az egyetemi városba.

Ha nagyon tudatosan csinálod, már suli mellett elkezdhetnél keresni egy céget, ahová elmész heti egy-két napra gyakornoknak, ha ügyes vagy és bedolgozod magad, talán még meg is tartanak diploma után. Amit semmiképp se hanyagolj el, az a nyelvtanulás, az mindennek az alapja. Nézz körbe, hogy a suliban milyen lehetőségek vannak, van-e külföldi ösztöndíj egy-két félévre...stb.

Szerezz barátokat, kapcsolatokat, és tudatosan építsd a jövődet. A faluban túl sokra nem vinnéd.

Megértem, hogy anyukádat nagyon sajnálod, de ha ő nem akar menni, azzal nem tudsz mit kezdeni. Ha végeztél a sulival, és fenn tudod tartani magad teljesen, esetleg visszatérhettek a költözés témára. Lehet, hogy idővel meggondolja magát.

Anyukád nem mer egyedül belevágni a bizonytalanba, és főleg úgy, hogy fenyegetve is van.

Ez nem volt valóban szép őt otthagyni, de igen, mint lehet a másik két tróger szaralakkal tenni?(már bocs)

Anyukáddal tartsd egyedül a kapcsolatot, és látogass haza rendszeresen.

A sutyerák emberek meg életük céljának tekintik, mindenkit visszahúzni a posványba, szóval ne törődj velük, illetve csak annyira, hogy egy-egy beszólást megér...

anyukám sokáig nem mert elválni apámtól mert lelkileg zsarolva volt,ezt a részét megértem

Viszont én anyám mindig azt mondta azt tegyem ami boldoggá tesz és ő ebben 100 % -ig támogat szóval azt hogy nem akart elengedni az már egy önzőség az ő részéről.

Apád azért nem akarta hogy egyetemista légy mert akkor úgymond"okosabb" lennél mintő

Barátnőd egy p..csa már elnézést,hogy képest lett volna visszatartani téged a saját kényelme miatt, a nyanyák meg már ilyenek falun szoktam nyaralni és látszik mennyire kivannak éhezve a pletykára:D ne törődj velük hisz valószínüleg messze fogsz majd a jövőben élni és az ilyenek hamar eltűnnek.

Mindenkinek egy élete van, abban kell megpróbálnia boldognak, és önmaga számára sikeresnek lennie. Édesanyád maga döntött úgy, hogy apáddal köti össze az életét, és arról is maga döntött, hogy tovább él a terrorban. Te kész voltál magaddal vinni, ő ezt nem akarta. Azt gondolom, Te megtetted, ami a kötelességed volt. Nem volt szép tőle, hogy megpróbált visszatartani. Ha hallgatsz rá - már bocsánat, de kinevel magának még egy agresszív alkoholistát. Ezzel nem Téged akarlak megsérteni, csak mondom, hogy a sirámaival meg érzelmi zsarolásával elcs*szné a Te életed is...

A falubeliekkel meg nem kell foglalkozni: rosszindulatú, pletykás sz*rkavaró az összes (mármint konkrétan ezek a falubeliek, nem úgy általában azok, akik faluban élnek! :)), akiknek az égegyadta világon semmi közük az életetekhez.

messziről nehéz véleményt mondani.

Jogod van, hogy elmenj, és tanulj, és ne velük élj. Ez alól kivétel az olyan időszak, amikor a családban valakinek rád van szüksége.

Ahogy elmondtad, anyukádnak felajánlottad a segítségedet, hogy együtt elboldogultok, nem élt vele.

Az, hogy nem tud megválni a lumpen férjétől, nem indok,hogy téged egész életére maga mellé kössön testőrnek. Ha szeret, akkor ezt fel kell ismernie.

A baleseteddel jelzi a szervezetedm hogy nem vagy egyensúlyban (véletlenek csak ritkán vannak!).

Magadban le kell rendezned az esetet, és erősíteni magadat.