Hogyan önállósodjak, ha félek felnőni?

15/L

Mostanában sokszor próbáltam magamban helyrerakni, hogy miért is félek, hiszen nincs mitől.De valahogy mindenre, ami csak egy kicsit is kihívás lehet erősen rágörcsölök és emiatt elrontom.Nagyon érzékeny voltam mindigis és fèlénk, ezt próbáltam leplezni,álltalában azzal,hogy csúnyàn beszèltem,vagy belekötöttem másokba.Középsuliba kerültem,ez a hónap nem volt valami szerencsés,feldolgoztam,hogy elkellett vállnom a règi osztályomtól,ezzel nincsen semmi baj,de a mostani osztálytársaim...mondjuk úgy,hogy ők 4 évvel idősebbnek számítanak a viselkedésük alapján,nekem ez olyan színten undorító,hogy picit ez is megrémiszt"nem akarok olyan lenni,mint ők" tudom,hogy képes lennék értelmesen, éretten,magabiztosan viselkedni és fel is merül bennem a kérdès:Hol itt a problèma,ha tudom mi a helyes éshogy nem kell fèlnem senkitől ès semmitől!?..Valahogy mindig keresztbeteszek magamnak,amikor bebizonyíthatnám,hogy márpedig tényleg én irányítok és nem a fèlelmem...igen, ez nem úgy sikerül,szeretném fokozatosan elérni, hogy megváltozzak ilyen szempontból...Egyre kényelmetlenebb,hogy nem vagyok magammal megelégedve,nem segítek itthon semmiben és egyszerűen képtelen vagyok egyedül megnyilvánulni.Anyàval bármit megbeszèlhetek,meg is beszélem vele,mégha szégyellem is magamat előtte,de nem segít, szerinte az a baj,hogy mindig, mostanáig is babusgatott ès fèltett.Lehet igaz,hogy ha gyerekkènt vagyok itthon kezelve, úgyis viselkedek,de ezért nem félhetek felnőni...azért mert szeret engem...igen,nekem nagyon kènyelmes, hogy ezt teszi, de észrevettem, hogy vannak tènyleg hátrányai,lehet,hogy emiatt...végülis az utcán èn csak szeretnék mellette menni,de ő nagyon sokszor megfogja a kezem és úgy szeretne vinni,ilyenkor nem szólok rá,mert nem szeretnèm megbántani,csak elhúzom a kezemet.Kèptelen vagyok egyedül elmenni a postára,mert olyankor is fèlnék,képtelen vagyok lemenni a boltba és nem lustaság miatt,csak félek,hogy beégek,képtelen vagyok megnyilvánulni.

Új barátságot kötni is fèlek,nemtudom hogyan kène indítanom,legszívesebben feladnàm az egészet,de nem lehet.Anya próbál segíteni is ezen,beszél velem arról,hogy nem szabad ennyire rágörcsölnöm és ne èrdekeljen ki mit gondol rólam...próbáljak érzékmentes lenni-ja..szeretnèk,legnagyobb vágyam igazából,hogy érzéketlen bunkó legyek,de nem tudom hogyan...Nem akarom,hogy mocskos legyen a szám,nem áll jól,tudom.Mèg azt is leszeretnèm írni,ha már 1 nap csak 1 kérdés,hogy a körülöttem lévő lànyoknak volt már 8-10 párkapcsolata,tudom, hogy ez sem normális és én nem is akarok ennyit,de nekem 1 sem volt,mert ettől is féltem...nem tudom hogyan működik egy ilyen...ezz..elèggè bénán hangzik,tudom,úgy gondoltam,hogy a szüleim úgysem engednènek egy ilyet,nagyszüleim mèg meg is alàztak volna szerintem...meg sem kérdeztem volna,mert nállunk ilyenről sosem volt szó,mostmár kellemetlennek is èreznèm.Nemtudom,hogyan és min kène vàltoztatnom,hogy ne fèljek ezektől a dolgoktól?! Amik teljesen átlagos,mindennapi dolgok...èn mégis rágörcsölök és félek tőle. Nemtudom hogyan változtassak ezeken gyakorlatban és fejben is?!