Létezik olyan, hogy valaki mentálisan nem tud, nem akar felnőni?

25 éves vagyok, most fogom elvégezni az egyetemet. Vagyis pont a felnőtt kor elején tartok, annak minden negatívumával. Most kezdeném el az életemet, most kezdenék el dolgozni, most hagynám magam mögött a 25 évnyi tanulást és fejlődést. Nem tudom ilyenkor az ember általánosságban mit érez és mit gondol, de én iszonyatosan a padlón vagyok már ennek a gondolatától is.

Pár éve elhatároztam, hogy kitolom a tanulmányaimat fél évvel. Mondván jól fog jönni egy szabadabb félév, amikor nem kell annyit tanulni és lesz időm sok dologra, dolgozok stb. Ez így is történt, azonban most arra gondolok, hogy még jól jönne egy félév, illetve milyen jó lenne még 2 évig tanulni egy másik szakon, mondván milyen jól kiegészítené a két szak egymást. Vagyis igen, élném még a gondtalan életet.

Dolgoztam fél évet, majd egy hónapot, illetve pár hete lett egy állandó helyem. És utálom. Utálom az egész munkát, a helyet, a tevékenységet, mindent. Nem érdekel amit csinálok, egyáltalán nem motivál, pedig nem a legrosszabb helyen vagyok.

Iszonyatosan irigykedve nézek a 14-20, sőt akár a még fiatalabb korosztályra, hogy milyen jó nekik. Mennyivel energikusabbak, vidámabbak, mennyi lehetőségeik vannak, és annyira szeretném újra elkezdeni akár az általánost, akár a középiskolát vagy az egyetemet. Sokszor azon kapom magam, hogy neten ilyen korosztályú emberekkel beszélgetek....

Eléggé elkeserít ez a helyzet, azt sem tudom, hogy a végzés után mit akarok csinálni. Rövidtávú tervem sincs, nemhogy hosszú. Annyira rossz emiatt a hangulatom, hogy az elmúlt 1-2 évben szinte ki sem mozdultam.