Az mennyire gyakori, hogy egy mentálisan beteg ember nem akar meggyógyulni?

Gyakori dolog ez. Nem érdekli az illetőt csak van és kész.

Nagyon gyakori... Csak nézd végig 1-2 napon keresztül, hogy hány olyan ember ír ide, aki depressziós vagy öngyilkos akar lenni, "de nem akarok pszichológushoz fordulni és gyógyszert szedni sem", "nem akarok senkivel beszélni a problémámról".

Én sem akarok meggyógyulni, én így vagyok én és szeretem magam. Egyébként is, ami kisgyermekkorom óta jelen van, az már olyan szinten beleivódott a személyiségembe, hogy maximum ha az alapokig bontanám le, aztán újjáépíteném... talán... de akar a halál más ember lenni. Régen jártam csoportokba, meg ilyenek, de csak azért, hogy találjak valaki hozzám hasonlót. Nem jött össze, nem láttam ott semmi szimpatikusat, nekem tetszőt. Úgyhogy már ezeket is hanyagolom. Bár, ha egyszer majd nagyon unatkozom...

Valami személyiségzavar. Annyira nem érdekelnek a címkék.

én is pont ezt akartam irni, hogy félnek, hogy elvesztik saját magukat, és mások lesznek. ezekkel a betegségekkel általában párosul valamiféle "különlegesség tudat" önmagukkal szemben, vagy ilyen másság, és félnek hogy azt elvesztik, és akkor ugyanolyan átlagemberek lesznek mint a többi. (irhattam volna ezt egyes szám első személyben is) Bár józanul belegondolva, mérlegelni kéne az "előnyöket" és a hátrányokat, mert sokszor a hátrány az sokkal több van, és jó lenne ezektől megszabadulni. Valamint én belegondoltam, hogy a személyiségem nem változna meg akkor sem, ha meggyógyulnék, ezért léptem a gyógyulás útjára. Ugyanaz leszek, csak gyógyultan (már ha meg tudok gyógyulni) egyébként én bipoláris vagyok valamilyen személyiségzavarral.

Nem is olyan ritka ez.Valamilyen szinten minden mentális beteg maga választja az útját.Menekül a realitás elől egy képzelt világba,és ezért őrül meg,mert annyira azonosul vele,hogy már nem tud különbséget tenni a valóság és e között.Ezt megszokja az énje,ismerősnek,biztonságosnak érzi,ezért nem nagyon akar rajta változtatni.