Ha elindulna egy öngyilkossági hullám, az vajon hír lenne a médiában/elkezdenének foglalkozni a szakemberek a témával, a segítségen dolgozva?

istenem ez már a legalja a rinyamocsárnak.

Hogy emberek önkezükkel vessenek véget az életüknek, h a tiéd könnyebb legyen...

Ez most komoly?!

Milyen önsegítő csoportról beszélsz ember,nem sírsz eleget itt Gyakorin?

Senki nem tiltotta meg a szerelmi bánatban szenvedő embereknek, hogy szakszerű segítséget fogadjanak el.

Szánalom,amit itt előadsz.

Csinálj egy csoportot Facen, ha annyira akarod.

Örülök drága hölgyem, hogy a te életed olyan baromi jó, hogy másokat lesajnálva itt rinyamocsarazol.

A kérdező egy szóval sem említette, hogy ő nem ölné meg magát.

Megjegyzem mindenki értékes ember. Haha. 25 éves orvos vagyok. Imádom a munkámat, van izgi hobbim, szerető családom stb. Mégis minden egyes rohadt nap eszembe jut, hogy de jó lenne meghalni, mert olyan hihetetlenül magányos vagyok, a drága hölgyek pedig emberszámba sem vesznek, mert nem vagyok melldöngető extrovertált macsó férfiállat, hanem érzelmes, empatikus, introvertát fiatalember vagyok. Ennyit erről, meg arról, hogy mindenki értékes. Ja a társadalomnak értékes a munkám, a családomnak és a barátaimnak értékes a személyem, de cseszhetem, mert a drága nők szemében lótrágyát sem érek. Hosszútávon egyedül pedig ez élet nem ér semmit.

#34 Akkor csinald... Most komolyan, erre mit lehet mondvan?! Egy kibszott orvos vagy es sokszor gondolsz arra, hogy meg kene halni? 25 evesen???

Miba nyavajanak valasztottad az orvosi palyat? Ne temesd mar el magad..

"Miba nyavajanak valasztottad az orvosi palyat?"

Ennek mi köze a halálvágyamhoz?! Látszik, hogy te sem tudod mi az a magány csak jár a szád egy olyan témában, amiről fogalmad sincsen. Egyébként azért lettem orvos, mert ez érdekelt, az emberi test csodálatos működése. De a hivatás nem ad szeretetet, nem bújik oda hozzád, nem vigasztal meg ha szomorú vagy. Egyoldalú kapcsolat. Te szeretheted őt, de ő maximum némi sikerélményt ad semmi többet, az pedig nekem nem elég az élethez.

És miért ne lehetne trágya az életem 25 évesen orvosként?! A magány maga a pokol.

Ez a férfi sors, mindenki lexarja az érzéseink, fogad el és ne rinyálj az a nôk reszoltja. Egy siránkozo depresszios ember, persze hogy nem kell egy csajnak sem. A férfiaknak az a dolga, hogy alkalmazkodjon a körülette lévô világhoz(a nônek meg hogy szép legyen, és jól tudja müködésbe hoznia a bránert) vagy ha az nem megy akkor csöndben elvonulnia, és xarni az egészre. Nem megy a csajozás? 3 dolgot tehtsz ellene.

1: Változz meg, és alakalmazkodj. Ha a csajok izmos bunkokra buknak, akkor gyurdki magad és viselkedj ugy a nôkkel mint egy utolsó cafkával, ha diplomás önelégült ficsurok kellenek, akkor tanuljál és félre zselézett hajjal oltogassd a nálad kevesebbet keresôket, stb.

2: Maradj amilyen vagy. Talán megtalálod azt a nôt akinek így is kellesz.(ez a legvalószinütlenebb)

3: Szökj meg! A csajózáson kivûl is van élet. Csináld a hobbidat, menj el k.rvázni, sportlj, dolgozz sokat, tanulj, vagyis tedd azt ami boldoggá tesz, és xard le a társadalmi elvárásokat, meg a ribizliket.

Én 7 évig voltam depressziós magányosnak éreztem magam, de nem akartam párkapcsolatot...

Elhatároztam magam és 3 hónap alatt összejött, de az a 3 hónap alatt nem annyit csináltam, hogy sírtam, hogy "jajj nincs barátnőm"...

Társkeresőre regisztráltam, itt is ismerkedtem...én főleg neten ismerkedtem, mert nem járok sehova szórakozni...

Ennyit kellene sokaknak, hogy tegyenek érte és ne a sült galambot várják...nem a hülye filmekre kell alapozni, hogy mész az utcán, leszólít valaki és onnantól ő a barátnőd...

Am vicces, mert én pont egy tini szerelem miatt voltam depressziós, gondolkodtam meg közelében voltam az öngyilkosságnak, de soha nem gyengültem el annyira, vagy épp erősödtem meg ki hogyan nézi...

Itt vannak fiúk és lányok is akik reménytelennek gondolják a helyzetüket...pedig csak tenni kellene a szebb életért! Ha elindulna egy ilyen hullám minden egyes öngyilkos megérdemelné amit önmaga tesz önmagával...nem más hibája hanem a sajátja...nem a halált érdemlik meg hanem a hülye felfogásuk hülye következményét...

Persze abban az állapotban nem könnyű pozitívan gondolkodni, de sokan nem is akarnak jobbat, mert ők élvezik az önsajnálatot, meg az "engem sajnálni kell" érzést...

Ha tenni akar valaki akkor tegyen a magány ellen...de ha valakinek az öngyilkosság a megoldás az a saját butasága...

22F

Rengetegen küzdenek kilátástalan élethelyzettel, anyagi csőddel, vagy súlyos, gyógyíthatatlan betegségekkel és küzdenek inkább, mint hogy öngyilkosok legyenek.

Én azt mondom, hogy azért öngyilkosnak lenni, mert nincs csaja valakinek, borzasztó gyenge jellemre utal.

Ha valaki csak ennyire értékeli az életet, hogy emiatt eldobja, az meg sem érdemli.

25 éves orvos meg a többiek! Utoljára írom le, mert felesleges; úgyse fogjátok fel az értelmét, de hátha mégis:

Én kamaszkoromban éheztem, kikapcsolták a villanyunkat, alig voltak barátaim, nem voltam népszerű lány, nem kellettem a kutyának sem! Magam voltam a két lábon járó pesszimizmus. El is hiszem h nem voltam jó társaság. Szóval a rinyálás meg a pesszimizmus igenis taszító! Az volt tegnap, az ma is, az lesz holnap is.

Pont. Ez ennyire egyszerű. Változtam és lettek szociális és párkapcsolataim is.