Tömegközlekedés vs. Várandósság?
Elsösorban jo lenne ha kismamák, anyukák irnának, de azért ideirtam ki a kérdést mert szerintem emberség kérdése.
Arról van szó, hogy kismama vagyok, nagy már a pocakom, tehát jol láthato az állapotom. Jelenleg még dolgozok és a munkába járáshoz a tömegközlekedést kell igénybe vennem - révén nincs más lehetöségem. A buszok amikkel járok állandoan tele vannak, és 15-25 percesek az utak. A problémám az, hogy sokszor állnom kell végig ami egyre fárasztobb, ráadásul gyakran hortelen fékez a busz, félek nehogy elessek vagy beussem a hasamat. Tegnap is álltam, fiatal férfi (?) ult mellettem, de meg se mozdult, söt, inkabb ram sem nézett nehogy fel kelljen kelnie... Ma pedig szintén egy fiatal srác rám is nézett, de semmi, helyette egy idösebb néni akarta átadni a helyét, de persze töle hogy is fogadhattam volna el. Akkor a néni felkeltette az unokáját-gondolom éppen iskolába vitte, oda már leultem... remélem leesett a pasinak is...
Tehát amiket leszurtem: sok érzéketlen ember mellett akad pár, aki komolyan segiteni akar, az megtalálja a modját, hogy hogyan.
A másik, hogy sok az érzéketlen ember, és nem értem miért nem figyelunk oda másokra és ha már tömegközlekedésnél tartunk, fokozhatnám a tolakodással, a másik fellökésével, a 40 fokban egyetlen árnyékos helyen valo dohányzással a másik orra alá, nemdohányzo részen.
Vagy én lihegem tul?
válasza:
válasza:22 éves vagyok, nemrég beszélgettem anyukámmal pont errôl, ô is végig használta a tömegközlekedést. A terhesség alatt egyszer lett olyan rosszul, hogy le kellett szállnia. Sose értettem, hogy a terhes nôk miért érzik alanyi joguknak az ülôhelyet. Emellett, ha csak nem 1-2 kilót híztál, hidd el, hogy nem feltétlenül lehet tudni, hogy terhes vagy-e.
Persze itt van a másik oldal is, aki ül. Hidd el, hogy ôk is lehetnek fáradtak, betegek vagy túlhajszoltak. Lehet, hogy elôtted már a 100. terhes nô és idôs néni/bácsi utasítotra vissza a helyfelajánlásukat.
Mindent összetéve én úgy vagyok vele, hogy ha valakin látom, hogy nehezen mozog, azonnal átadom a helyem, egyébként meg nem. Ettôl függetlenül ha megkocoktatnád a vállam, hogy hadd ülj le, szívesen felállnék, de a számtalan visszautasítás után én nem könyörgök senkinek.
válasza:Már bocsáss meg, de ezt sose értettem, azért mert szemmel vered őket, hogy adják át a helyüket, nem fogják.
Van szád, kinyitod, megmondod, hogy nem tudsz állni, fáradt vagy, le szeretnél ülni... ennyi
Én cukorbeteg vagyok, vércukrot mérni kell, megkérek bárkit, hogy fél percre adja át a helyét, mert nem tudok kapaszkodni és vércukrot mérni egyszerre. Mindig átadják, mert szólok.
válasza: válasza:Én azt tanácsolom, hogy ha így ránézel valakire, hogy leülnél, az ne férfi legyen.
Én mindig átadom a helyem, időseknek, kismamáknak, de bárkinek, akin látom, hogy éppen rosszul van, vagy éppen sok csomaggal van. Szoktam nézni másokat és 90%-ban nő az, aki átadja a helyét másoknak.
válasza: válasza:Te jó ég, mennyi gonosz, lelketlen ember van itt.
Már értem, hogy miért nem adják át a helyet sokan. Biztos ők is ilyenek :)
Egyébként pesti vagy?
Én nem, és nálunk azért szerintem jobb a helyzet. Jobban odafigyelnek egymásra az emberek. Volt, hogy csak rosszul néztem ki, mert pont a fogorvostól jöttem és simán átadták a helyet.
válasza:Az idoseknek persze, hogy atengedjuk a helyet! De amugy mindenkinek megvan a sajat problemaja, nem erunk ra masokeval, foleg ha az idegen, foglalkozni! Ha terhes lettel, vallald a kovetkezmenyeit!!!
Szerintem hangulatfuggo a helyatengedes.
válasza:Azzal egyetérzek, hogy más is lehet fáradt, de hogy egy teli buszon mindenki? Ráadásul egy öltönyösböl nem nézem ki, hogy váltott müszakbol éjszakábol jön éppen és olyan fáradt.
Szerintem azért bátorkodik egy terhes nö (el)várni, hogy átadja valaki a helyét, mert olyan állapotban van, és nem álloképességet tanul ezzel, hanem egy ájulást vagy vetélést kockáztathat, mivel fizikai állapota egyre instabilabb (lásd derékfájás, én is viszek még nehezebb csomagokat bármily hihetetlen is, kimerultség mert alig alszok stb.). Ettol fuggetlenul, ha birok akkor állok, dolgozok, cipekedek, de amikor nehezebb bizony hiányzik maga a gesztus. És forditva is, idössel, kisgyerekessel szemben, bármikor láttam, rákérdeztem a sokadik visszautasitas utan is, és nem azért, mert ezt bárki elvárja, hanem mert én magam érzek erre belsö késztetést, és személyes lelkiismereti kérdésnek tartom (és talán ez is meglepö egyeseknek, de ugy is adtam át ulöhelyet idösnek, hogy közben nekem is minden bajom volt)
22 éves kommentelö, ne haragudj, de majd kiváncsi lennék amikor te vársz babát nagy pocakkal ugyanigy fogod gondolni? Jussak majd eszedbe:) de kiváncsi lennék még arra is, hogy nektek van-e gyereketek?
Én megértem a cukros beteget is,de azt még mindig meg lehet oldani,hogy nem akkor száll buszra amikor tudja hogy esedékes a szurkálás.
Aki szerint meg minek vállal gyereket aki..., meg vállalja a következményeket, arrol meg csak azt tudom mondani, hogy a legbunkobb hozzáállás. Persze hogy vállalok gyereket, mert szerettem volna, mert ö a mindenem, mert gondoskodni szeretnék és vigyázni rá. Igen, ennek ez az ára/velejároja, de akkor ennyi erövel meg azt is mondhatnám, hogy aki elfárad a kétmuszakos munka után, csináljon mást vagy ne dolgozzon és akkor nem lesz fáradt!!!
Meg mondjuk a fáradtság és egy vetélés/koraszulés eshetösége között van egy kis kulönbség azthiszem. Na ezért az emberségesség kérdése szerintem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!