Titeket nem idegesít, hogy a legtöbb anya (tisztelet a kivételnek) azt hiszi, hogy ő .. a spanyol viaszt mert van egy kisbabája vagy kisgyereke?

Itt 2 külön kérdés van.

1. Én gyerek nélkül is utálom mikor a blvárosi szűk járdákon bicajoznak egyesek, és még rám is csenget. Nem értem miért kresz-szabály h járdán tilos biciklizni, amikor semmi szankció. Oké értem én h ott biztonságosabb, de kinek? Még nincs gyerekem, de pont zavarna is hogy mondjuk egy kis tipegőt ott kell rángatnom nehogy elüssék.

2. és igen, azt is utálom mikor az anyaság, szülőség tényétől valaki külön felmagasztalást igényel és az egész életét feláldozza. Szerintem ez egy külön kaszt, és valszeg azok tartoznak ide, akiknek az életbe ez az egyetlen amit fel tudnak mutatni, hogy szült egy gyereket. Sztem ezektől az anyáktól, anyósoktól menekülnek 30 év múlva a gyerekei, mert még mindig csak egy 5-10 éves gyereket lát a felnőtt gyerekében.

Van, ami zavar, van, ami nem.

Nekem alap, hogy átadom a helyet, kismamának, időseknek, kisgyerekeseknek, de bárkinek, akin látom, hogy gyenge vagy rosszul van.

Az zavar, amikor rátolják a babakocsit a lábamra, mert 1 cm-t nem hajlandók arrébb menni. Meg amikor ketten egymás mellett sétálnak babakocsival, de nem hajlandók egy pillanatra sem egymás mögött menni, te meg ugord át őket, vagy menj az autók közé.

Az is idegesít, amikor a gyerekek a koszos cipőjükkel állnak a buszon az ülésen vagy rugdosnak másokat. Vagy amikor boltokban pakolnak össze-vissza. És ezekért a szüleik nem szólnak rájuk.

Na meg, ha nincs gyereked, akkor te nem vagy ember, neked nem lehet véleményed, mert te semmit sem értesz. Az ilyeneket utálom, akik azt gondolják, hogy ők felsőbbrendűek, mert már van gyerekük.