Mi a teendő, ha köztem és a párom közt még mindig nincs meg a kölcsönös tisztelet?

Bővebben erről az egészről: már lassan 3 éve vagyunk együtt és együtt is lakunk, de én már úgy érzem, hogy annyira nem kívánom, de szerintem fordítva is így van, ami annyira nem is lenne zavaró, mert tudomásom szerint pár év elteltével szinte az összes rózsaszín köd eloszlik, és ami marad, az csak a kölcsönös tisztelet, de szerintem nálunk még ez sincs meg.

Hogy egy pár példát mondjak: ha nekem van és neki nincs, akkor azon vagyok, hogy adjak, de fordított esetben ő annyira nem töri magát, persze van amikor megadja a látszatát, de szerintem ez nem elég...a másik meg az, hogy igen ízléstelen viccei vannak, volt amikor egy-egy viharos időszakunkból és a jelenlegi depressziómat okozó történésekből csinált viccet.

Ezeket már többször megbeszéltük és azt mondogatta, hogy máshogy lesz...egyelőre nem olyan agresszív, mint akkor volt, de még mindig nagyon tartok tőle.

És sokszor azt látom, hogy akármit csinálhatnak vele egyes családtagok, szívesebben van velük mint velem...

És általánosságba véve ha mondjuk valamit elsőre nem tudok, vagy ha valami házi munka nincs megcsinálva ahogy ő azt elképzeli és nem csak velem kapcsolatban, akkor képes kicsapni a balhét de azért is, ha ugyanezt mi várnánk el tőle...

Volt nekem is egy nagy rigolyám: az ivás, de már leálltam vele, de közben se emeltem rá kezet és ha üvöltöttem is csak pár nap tűrés után, szóval én se voltam tökéletes és van amikor eltolok dolgokat, de ez is lehet olyan súlyos húzás? Már tényleg nem tudom...