Ez szeretethiány lenne vagy csak megfelelési kényszer?

6 hétig diákmunkán voltam egy gyárban,és akiket ott megismertem nagyon kedvesek voltak velem.Úgy értem,hogy az első naptól fogva rendesek voltak,nem szívattak,ahogy azt némely helyeken az új emberekkel szokás.Amikor elvégeztem a rám bízott feladatot és megdicsértek,akkor engem olyan boldogság fogott el.Akár az is,hogy szép szót kaptam,amikor tele volt a kezem,kinyitották előttem az ajtót vagy vettek el tőlem cuccot,hogy segítsenek.Amikor a műszakvezetővel egyeztettünk és minden stimmelt,csak rám mosolygott és mondta,hogy "Na,így kell dolgozni :)" Ez megint jól esett vagy ha csak rám mosolyognak,1 kedves szó,még a vállveregetés is jól esik.Örülök annak,hogy ha segíthetek és ezt elismerik.