Ez depresszió? Vagy már inkább mazochista hajlam?

Nem tudom mi van velem,de tegnap mondhatni teljesen bekattantam,mára nagyon megbántam.

Szóval az utóbbi időben eléggé összekuszálódtak bennem a dolgok,úgy érzem rohadt egyedül vagyok és senki nem ért meg igazán. A barátaim nagyon megváltoztak körülöttem(vagy inkább én lettem más ember) és idegesít amiért nem tudok velük úgy kijönni mint régen.

Komoly hangulatváltozásaim vannak és ha egy kicsi rossz ér,elkezdem magamat karmolászni(igen tudom,hogy ez alapból nem normális).

És tegnap is beszélgettem a legjobb a barátnőmmel,elkezdtük veszekedni és rájöttem hogy valahogy őt is "eltaszítottam" magam mellől. És ezek után történt amit már említettem és nagyon megbántam: megvágtam magam. És egy rész mert dühös és szomorú voltam másrészt pedig jó érzés volt. Megnyugtatott a fájdalom.

Ezek mellet pedig ha egyedül érzem magam mikor semmi igazán szörnyű nem történt csak szimplán elkezdek sírni mert valamiért jó érzés.

Tudom elég hülyén fogalmaztam,de nem tudnám pontosan leírni az érzéseimet csak szarul érzem magam és kész. Bocsánat ha hosszú lett,de érdekelne a véleményetek mert már saját magamtól is félek és nem akarok ilyen lenni.