Minden napos Szuicid hajlamok zaklatnak. Tudnátok segíteni rajtam? (Részletesebben lent)

Egy 14 éves Pesti lány vagyok.Előre is bocsánat a trágár szavakért! Tudom, elég szánalmas dolog ide jönni ennyi idősen és itt magyarázni és úgymond segítséget kérni de egy próbát megér. Szóval, mint mondtam, egy 14 éves átlagos lány vagyok. Az eddigi Általános iskolaás éveim alatt 2 iskolába jártam tanulási és társasággal való probléma miatt. Legelösszőr 4.-es koromban váltottam iskolát. Nem szerettem oda járni. Nagyon undokok és goromba emberek voltak ott. Csúfoltak és haduzotak rólam. A vicc az, hogy mai napig egy a volt "barátnőm" írogat nekem és hazugságokat terjesz rólam. Ahova kerültem számomra a mindenséget jelentette. Befogadtak és barátokat találtam. Hagytak kibontakozni, önmagam lenni és felszólalni. Igazi emberek voltak. Egészen 7.es koromig (13) jártam oda, mialatt a szüleim elváltak és a nővérem aki számomra a lelki segély volt ki ment tanulni külföldre. Mikor 7.-es koromban teljesen felfordúlt minden körülöttem. Teljes mértékben életemben először bele szerettem egy fiúba aki viszont szeretett. Életem első igazi szerelme volt. Soha sem feledem el. Abban az évben mindenemet fel álldoztam neki, ami abba vezetett, hogy hihetetlenül lemaradtam a tanulásban a többi osztály és évfolyam társam mellett. Azt hittem, hogy nagyon menő és vicces vissza és beszólni a tanár/tanár nőnek mert ő nem veszi ezeket magára és nem jelent számára semmit. Azt hittem, hogy nincs szükségem a tanulásra mert úgy is átmegyek az összes évvégi vizsgán és osztályzáson. Úgy fogtam fel az egészet mint egy poént. Utólag teljes mértékben rájöttem, hogy az otthoni családi/lelki problémáimat és sérüléseimet akartam felruházni ezekkel a dolgokkal. Olyan szinten nem érdekelt semmi, de semmi, hogy egyész évben nem volt más jegyem csakis csak egyes. Ezze csak azt értem el, hogy megbuktam és kicsaptak az iskolából. A jelenlegi iskolába ahova át kellett mennem megformálja azt a szintü gyűlöletet az eddigi életemben amit eddig sohasem éltem át. Megfogadtam, hogy soha többet nem feleselek és nem bántok másokat. Jelenleg ismételem a 7. osztályt és a jegyeim sorra javulnak. Az osztálytársaim szerint dagadt és undorító vagyok. Tudom, mert elmondták nekem mindannyian. Nem beszélgetek veük, nem szólom le őket mégis úgy tekintenek rám mint egy betolakodóra. Egyikük sem tudja hogy másodszor járom a 7. osztályt. Minden nap megjegyzést tesznek a ruhámra, az arcomra, az alakomra és a többi külső dolgomra. Előfordúlt, hogy megdobáltak kövekkel, hogy leköptek vagy eldugták, kidobták, széttépték vagy leöntötték az iskolában a dolgaimat. Mikor végig megyek a folyosón vannak akik utánam szólnak, hogy "remélem öngyilkos lesz ez a fa#zszopó!", "Fujj de undorító az arca"..stb. Volt már, hogy minden bátorságomat összeszedtem és visszamentem meg kérdezni, hogy miért mondta ezt rám. Legutóbb lelöktek a lépcsőn és megzúzódott a bokám. Folyamatosan azon gondolkozom hogyan tudnám meg betegíteni magamat vagy meg sebezni, de rengeteget hiányoztam már az iskolából ezek miatt. Próbáltam már szólni a tanároknak de azt mondták, hogy isten nem ver bottal és majd ha legközelebb ilyen történik majd intézkednek. Sokszor volt már az a legközelebb. Az utóbbi 10-11 hónapban nincsn olyan nap amikor ne fordúlna meg az öngyilkosság gondolata a fejemben. Kilátástalannak tűnik minden.. az összes létező deolog velem kapcsolatban. Végig nézek magamaon és csak azt látom, hogy a lábaim undorító hájasak, kövér vagyok, a hajam vékonyszálú, kevés és túlságosan hullik.. Az arcom undorító és szánalmas a mosolyom. Az ujjaim vastagok és ocsmányak. A szemem csúnya.. Nincssemmi magamon amit szeretek. A barátaim a másik iskolából mérgesek rám. Valószínűleg azért mert valami ismét terjeng rólam. Én nem bírom tovább. Ez az utolsó lehetőségem. A szüleimnek természetesen szóltam többször is.. de rengeteget kell dolgozniuk és nincs szívem terhelni őket még jobban. Az iskola pichológus szerint a szuicid hajlamok csak a túlreagálás célját szolgálják.. És ha megpróbálnék barátkozni nem lenne több baj. Megpróbáltam elhinni amit mond és barátkozni de csak azt értem el, hogy azt mondták ne próbálkozzak olyannal ami még szerintem se sikerülhet. Azt mondták reménytelen és csúnya vagyok. Én nem bírom tovább.. Szükségem van valakire.. én is megérdemlek valakit. Soha de soha nem tettem ilyet másemberekkel. Miért kapom ezt? Én nem akarom szennyezni a világot tovább magammal. Soha többet nem akarok a szemükbe nézni. Szeretnék igazán barátkozni.. de képtelen vagyok.Félek, hogy Öngyilkos leszek.. de legbelül tudom, hogy nem tehetem meg a családommal ezt. Képtelen vagyok megszámolni hányszor tartott vissza ez a gondolat attól, hogy elkövessem az öngyilkosságot. Én sajnálom. Én nem szeretnék útban lenni. Én nem bírom tovább.. Mit kéne tennem? Mit kell tennem..? (Bocsánat a magán dolgok kiírásáért és a helyesírásért.)