Szerintetek nem csináltam beteges dolgokat kiskoromban?

Egyesek szerint ha húst eszel, az ugyanaz, mintha pszichopata gyilkos lennél, legfeljebb több lépésben vész ködbe előtted a gyilkosság ténye és érzete. Hajlok rá, hogy igazat adjak nekik, ennek ellenére maradok a húsnál, legfeljebb hálát adok azért, hogy ilyen felbecsülhetetlen érték a tányéromon lehet szinte rendszeresen.

Nem kell senkinek elboruljon az agya egyébként. Jelöld ki az irányt, és haladj! Ha bolond akarsz lenni, legyél nyugodtan, csak abból általában sose lesz semmi. Még a termékeny bolondok (tod a sipkás a király udvarában) is legtöbbször hiába kínálták aranytálcán az éleslátásukat, ha a királynak így vagy úgy elborult az agya, akkor vagy a bolond sztoriját felejtette el, vagy már a történet is annyira nem tetszett neki, hogy kipróbálta a bolondot fej nélkül is inkább.

Mi is cigizettünk békát, meg számtalan ilyen kis gonoszkodás volt, meg voltak olyanok is, hogy meg akartuk menteni a fészekből kiesett kis madárfiókát, visszavinni a felnőttek se tudták, és nem volt szíve egyikünknek se megölni, pedig ott és akkor úgy szenvedett volna a legkevesebbet. A mai eszemmel tudom, hogy ha akad az öregeink közt elvetemült biológus alkat, akkor ő felnevelte volna kis szerencsével, ha hajlandó lett volna rá, de mivel nem akarta senki családtagnak a kis sipákoló izét, akadt egy felnőtt, aki gond nélkül kitörte a nyakát és villámgyorsan el is temette egy árok legaljában. Ha kisebbek lettünk volna, akkor gondolom elvitte volna valamelyik meggyógyítani, odaadta volna a macskájának, hogy spóroljon egy kicsit rajta, majd sugárzó arccal előadta volna, hogy egyszer csak elrepült, és addig lehet, hogy csak félt, mert sokan voltunk...

Na, szóval a pszichopata kórkép nem ennyiből áll.