Öregnek lenni jó vagy rossz?

Szerintem sokan félnek az öregedéstõl (én is). Leginkább attól, hogy akkor már csak a halálra fogok gondolni és azt 'várni'. De nem így van. Sok idõs emberrel beszéltem már és azt mondták, hogy elfogadták, hiszen ez az élet rendje. Örülnek, hogy végre kicsit megpihenhetnek, értékelik a kis dolgokat, unokáznak, nosztalgiáznak. :)

Furcsa, de ha már ott van az ember biztos nem olyan ijesztõ az egész.

Ez relatív kérdés.Egy részről jó,mert tapasztalt vagy és kiegyensúlyozott öregkorodra viszont rossz is,abból a szempontból,hogy nincs több fiatalság,kaland...

Ki mennyire szereti jobban az egyiket vagy a másikat,aszerint mondja,hogy jó vagy rossz...

Én jelenleg 43 éves vagyok. Nem érzem magam öregnek, sőt inkább úgy érzem, hogy még bőven van időm. Élvezem az életet amíg nem üt be valami. De amikor évente többször kap az ember üzenetet, hogy megint elhunyt egy rokon, barát, ismerős, akkor bizony úgy érzem, hogy én is "öreg" vagyok. Akkor félek a haláltól, napokig nem alszok miatta rendesen. Amikor előjönnek a betegségek mint az egyre romló látás, hallás, idegbecsíoődések, izületi gondok, akkor úgy érzem, nem jó öregecskének lenni, és nem vágyom arra, hogy 70 éves néniként sajogjon mindenem.

Így, hogy jó vagy rossz öregnek lenni, mindig az adott helyzettől függ.

Ha 70 éves koromban még simán megülöm a motoromat, és nem okoz majd gondot az európai motorozás, ha még a saját lábamon ki tudok menni a wc-re, és ha már nem is emelgetek súlyokat egy konditerembe, de sakkozni még fogok tudni akkor tuti jó lesz öregnek lenni. Viszont ha a puddingot is a nővér adja a számba, aminek a fele kijön, ha menni sem fogok tudni járni, vegetálok, akkor nagyon nem lesz jó öregnek lenni.

ha egy német nyugdíjas lennék akkor nem lenne szerintem olyan rossz.

ha bármilyen egészségügyi gondom lenne,akkor szálloda szerű kórházban kezelnének.

a rokonoknak nem kellene őriznie,mint itthon,hogy valami kárt tesznek bennem bent,meg kilopják a szemem is a kórházban.

lenne nyaralóm,olyan nyugdíjam,hogy világ körüli hajóutakra mennék.

magyarországi nyugdíjasként-bár mire odakerülök,már nem valószínű,hogy lesz itthon nyugdíj-a fizikai állapotom miatti kiszolgáltatottság,szegénység,az anyagiak miatti totális beszűkülés és a megalázott helyzet amit el tudok képzelni.

Relatív hogy mennyire öreg, mennyi pénzből öreg, és milyen élet veszi körül.

Nagymamám 90 évesen lassan mindkét szemére vak, gyenge, és ellátásra szorul, a nyugdíj is pont annyi hogy megél belőle, szerinte rossz öregnek lenni.

De ismerek olyanokat is akik 70-80 évesen még teljesen fittek, és hajtanak, dolgoznak. Ismerek idős műszaki ellenőrt építőiparban, ő azt mondja, ha dolgozni kell akkor érzi fiatalnak magát, és teljesen fitt agyilag, testileg. Egy másik vállalkozó ő 70 évesen verseny táncot nyert. De volt tanárunk is egyetemen aki 90 évesen hunyt el, az utolsó pillanatig bejárt és tanított.

Ha így nézzük, sok öregnek jobb, és tartalmasabb az élete, mint rengeteg gép előtt a szobában punnyadó fiatalnak. De amit általában tapasztalok, hogy aki "tud élni" fiatalon, az öregen is fog tudni, aki meg nem, az öregen sem fog változni.

A 80 éves nagyanyám folyton panaszkodik, hogy milyen rossz öregnek lenni, és bárcsak megint 65 lenne, mert akkor még aktívabban tudott tevékenykedni a kertben.

Másrészről meg itt vagyok én a 20as éveim elején, és meglepően gyakran gondolok rá, hogy milyen jó lenne megint " fiatalnak" lenni felelőségek nélkül...

Szóval szerintem csak attól függ hogy mennyire tudsz alkalmazkodni a változásokhoz...