Sok öregnek honnan jön az az iszonyat rossz felfogása, miszerint ha nem beszélnek egy problémáról, akkor nincs is probléma?

Jaj, ez már nekem is nagyon terhemre van!

Az egész családban ez megy, de tanárom is volt ilyen: adódott valami probléma, szerettem volna megbeszélni, illetve legfőképpen megoldani, és erre rögtön belém fojtották a szót, valósággal leugattak, hogy "A rosszról nem beszélünk!" "Elhessegetjük!" stb., meg "Hát miért gondolok mindig a rosszra, hogy lehetek ilyen negatív?" És hogy "Csak a jóra gondolni!"

Pedig nem vagyok sem pesszimista, sem negatív, egyszerűen csak igyekszem realistán látni a valós gondokat, és lehetőleg megoldani őket, vagy legalábbis megpróbálni.

Ja, meg a másik kedvencem: ilyenkor rögtön történetekkel jönnek, hogy másoknak bezzeg mennyivel rosszabb, tehát az én -- vagy akár az ő -- problémáikkal nem kell foglalkozni. Illetve ehhez szorosan kapcsolódóan, hogy inkább másokat igyekezzem boldoggá tenni, és örüljek más boldogságának, sose az legyen a fontos, hogy velem mi van.

És hát próbáltam én már mindenhogyan megértetni velük, hogy ez nem vezet sehová; attól még nem szűnik meg a gond, ha elhallgatjuk; és azért "gondolok mindig csak a rosszra", talán, hogy ne érjen váratlanul. Még példázatokat is mondtam, hogy pl. egy skorbutos ember nem lesz attól jobban, hogy nem beszél róla. Neki nem lesz jobb, ha arra emlékeztetik, hogy régen mennyi sok C-vitamint kapott a szervezete, gondoljon erre és örüljön neki -- ha egyszer most van hiánya. Mint ahogy az sem segít rajta, hogy "Nézze, mások mennyi sok C-vitaminhoz jutnak, örüljön inkább mások örömének!" -- ha egyszer neki hiányzik. És az sem, hogy "Gondoljon inkább arra, mennyi sok B12 vitamint kap a szervezete" -- ha egyszer neki nem az hiányzik.

Kicsit elragadtattam magam, és több oldaláról is megközelítettem a témát, de remélem, azért érthető volt, mit szeretnék mondani.

Mindenesetre huszonévesként, hosszú távon borzasztóan lehangoló, kimerítő és kiábrándító az eggyel-kettővel előbbi generáció ilyen reménytelen általános hozzáállása a dolgokhoz. Jó, megértem, hogy ők más világban nőttek fel, de ez önmagában nem mentség. Szerintem.