Az idős emberek azt szokták felhánytorgatni, már ha történt velük ilyen az életben, amikor egy döntésél nem a szívük szerint jártak el, vagy hogyha valamit nem volt bátorságuk meglépni.
Sokszor hallom azt, hogy remek életük volt úgy is, ahogy alakult, de valahogy mindig ott motoszkál a fejükben, hogy mi lett volna ha... Ha nem úgy döntenek akkor, hanem máshogy, ahogy a szívük diktált anno.
Mert hogyha mindig a szívük, vágyaik szerint döntöttek ilyen kardinális döntésekben; vagy hogyha meglépték azt, amit szerettek volna, akkor utána sosem gondolnak arra, SOHA, hogy vajon mi lett volna hogyha nem úgy alakult volna.
A leggyakoribb példák erre a párválasztás; országból való kiköltözés vagy nem kiköltözés; szakma, hivatás megválasztása; gyermekvállalás vagy a gyermek nem bevállalása.
Olyat is hallani néha, hogy a balul elsült, balszerencsés dolgokat sajnálják, de azt nem lehet megbánni, csak bánni.
Továbbá nagyon gyakori amikor azt mondják, bár egy kicsit bátrabbak lettek volna, kicsit többet mertek volna, jobban mertek volna élni. Bizony, a bátorság nagy hiánya jelenősen amortizálja az életet, mert minden döntésre rányomhatja a bélyegét.
De akik nem hagyják magukat befolyásolni, akik mindig használják az eszüket, akik TESZNEK a céljaikért és akik a fontos döntésekben az érzelmeik alapján döntenek, ők általában soha, semmit sem bánnak meg. :) Őszintén remélem, és hiszem is, hogy egy nap hozzájuk fogok csatlakozni. :)
Én soha semmit nem bánok meg, úgy vagyok vele, hogy ennek így kellett történnie. Egyébként ha százszor születnék újra akkor is így élnék szerintem.
Ami megtörtént azt szerintem sosem kell megbánni, annak úgy kellett lennie, úgy teljes a kép!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!