Lányok nektek mennyire fontos az hogy udvariasan viselkedjenek veletek szemben?
Azt nem igénylem, hogy kinyissák előttem az ajtót minden esetben (ha tényleg segítségre szorulnék ebben, mert mondjuk tele vagyok csomagokkal, azt nyilván örömmel fogadom), azt se, hogy vadidegen emberek rám köszönjenek az utcán, csak mert elmegyünk egymás mellett. Én azoknak köszönök, akikkel dolgom van, vagy akiket ismerek. Volt olyan, hogy ráköszöntem valakire, akit régebbről ismertem, és nem ismert meg, és látszott az arcán a kifejezés, hogy gondolkodik, hogy na akkor most én ki is vagyok, honnan ismerhet.
Szóltak meg azért, mert nem köszöntem szóban, csak fejbiccentéssel, de nem tudták, hogy beteg voltam és elment a hangom.
Az udvariasság számomra nem a művi, papírra vetett, semmitmondó szabályokat jelenti. Az én szememben udvarias, figyelmes ember az, aki nem csak önmagára figyel oda, hanem a többi emberre is, nem lökdösődik (sorbanálláskor, tömegközlekedésen), ha látja, hogy valakinek segítség kell, és az el is fogadja a segítséget, akkor ha tud, segít (babakocsi, nehéz csomagok, lesérült, rokkant ember esetén pl.)... Ilyen dolgokra gondolok.
Én udvarias vagyok a nőkkel, de nagy baromság. Az idősebb hölgyek értékelik és kedvesek, aranyosak stb, a fiatalok viszont katasztrófa. Bunkók, egoisták, flegmák, egy köszönömöt nem tudnak kinyögni, ráadásul párválasztásban is a bunkó, udvariatlan, tapló férfiakat részesítik előnyben.
Lassan ott tartok, hogy átkozom a szüleimet, amiért illemre és jómodorra neveltek, ha igazi suttyó lennék sokkal boldogabb lenne az életem, mert a fiatal nőknek erre van igényük.
"Minden nőnek jár a kedvesség az udvarias barátságos hangnem"
Nem, ez mindenkinek jár. Aki csak azért kedves velem, mert puncim van, az valahogy taszít.
"Az hogy egy nő vagy lány ezt megköveteli az pedig kifejezetten nőies viselkedés."
Nem. Királylány viselkedés. Ami nem baj, neked tetszhet ez. De hogy ha neked tetszik egyfajta viselkedés, és azt elkönyveled nőiesnek, azzal megbántasz egy csomó nőies lányt és nőt, akik nem követelőzőek.
"Aki csak azért kedves velem mert puncim van valahogy taszít" Ez nagyon aranyos fogalamzás! Bár nem kérdésként tetted fel, válaszolok rá. Igen nagyrészt azért mert puncid van azért jár az udvariasság. A természet két különböző nemű embertípusra osztott fel bennünket. Az egyiknek van puncija, a másiknak nincs hanem valami más van. Ez utóbbiak közé tartozok én is. A két nem eltérő fizikai adottságai miatt jár sokkal inkább az udvariasság annak a típusnak akinek puncija van. Mert ők, beleértve téged is, kicsit gyengébbek, érzékenyebbek stb, de ez nem baj,nem negatív diszkrimináció, mert ezen tulajdonságok hiányát olyanokkal kompenzáljátok amely tulajdonságok a másik nem képviselőinél nem léteznek.
Az hogy megkövetelik a lányok az udvariasságot arra azt mondod királynői viselkedés. Ne zavarjon! Követeld meg te is, és minden nő és érezd magad, érezzétek magatokat királynőnek! Mert remélem sem te, sem más lány, nő nem érzi magát alábbvalónak egyetlen egy királynőnél sem! Ha igen, ezen változtassatok! Nehogy kissebbnek érezd már magad bármely arisztokrácia leányzóinál vagy királynőjénél! Sem te, sem más lány,vagy nő! Azt meg nem gondolom hogy megsérteném az ilyen irányú követelözést mellőző lányokat nőiességükben, mert azt ezernyi más formában is ki lehet fejezni.
Fúj, de undorítóan beszélsz.
Nem jár nekem különleges bánásmód, mert nő vagyok, csak egyenlő, mert ember vagyok.
Az udvariasság MINDENKINEK jár. Ha csak nőkkel vagy kedves meg udvarias, az nekem úgy jön le, mintha egy szexuálisan frusztrált pasas lennél, akinek mindegy milyet, csak nőt kapjon.
És a kis beszéded? Gyűlölöm azokat a férfiakat, akik azt hiszik az ő feladatuk felépíteni az önbizalmadat, mert ugyanúgy rombolják is le. És nem azért teszik, mert jó emberek, hanem hogy kontrollálni tudjanak.
A 17-es valamilyen emancipˇnci?
De gondolom még soha a büdös életben nem hívott meg egyetlen pasit sem egy italra, vagy esetleg moziba ennek ellenére. De azt kikéri magának, hogy nőnek tekintsük...
Kérdező, kérlek, fejtsd ki, mit értesz azon, hogy udvariasság.
Saját álláspontom: Én azért nem szeretem a művi "illemszabályokat", mert az én családom tökélyre fejlesztette, hogyan söpörjék a problémákat a szőnyeg alá, miközben kifelé a tökéletes család álarcát igyekezték mutatni, otthon meg állandó a feszültség miatti robbanásveszély (nagyszülők, szülők). Én ezt a színjátékot utálom. Játsszuk el a rendes embereket, szabály szerint, miközben semmi nincs rendben a színfalak mögött. Köszönöm, nem. A legtöbb illemszabályt ugyanígy meg lehet játszani. Nekem viszont teher, ha valakin látom, mennyire erőlködik, de az nem ő, csak meg akar felelni, vagy csak azért csinálja, mert valamit akar.
Kedves 17-es én azt javaslom ne akarj mindenáron egyemlő lenni az ellenkező nemmel. Mert ha az jobb lenne mint a különbözőség, akkor egyformának tervezett volna meg bennünket a természet. De nem így tett, mások lettünk nők és férfiak mert más a feladatunk az életben. De egy hétköznapi példával is jól érzékelhető az egyformaság nem természetes állapota. Megbeszélsz mondjuk egy randit egy kemény határozott humoros okos az-az egy férfias jellemű fiú ismerősöddel. Készülsz az estére, majd az adott időpontban találkozol vele. Öltöny nyakkendő, sötét ing, kezében rózsa, neked. A lábán meg egy fehér magassarkú női cipő. Nem tudom mennyire pártolnád a "bármi áron egyenlők vagyunk2 álláspontodat egy ilyen esemény után de azt hiszem kissé elgondolkoznál a helyességén.
Kedves 19-es hogy mit értek udvariasságon az nagyon egyszerüen megfogalmazható. Az udvariasság azt jelenti hogy egy nő minden körülmények között számíthat egy férfi támogató önzetelen segítségére ha olyan problémával találja magát szemben amit nem tud megoldani, nehezen tud megoldani, vagy meg tud oldani, de a segítséggel amit kap kevesebb energia befektetésre van szüksége legyen az fizikai vagy szellemi erőkifejtés. És ez mellé még jár a nőknek segítségnyújtás közben a természetes kedvesség. Ez jól is esik, illendő is emberi is. így teljes az egész. Olyan mint a porcukor a habosmákoson. Én így definiálom a jelentéstartalmát, de a lényeg az hogy a valóságban is kövessük ezt az útmutatást. Azt igazán sajnálom hogy ilyen zaklatott családi körülmények között kell élned, de ennek nincs köze az udvariassághoz emiatt ne utáld ezt a megynyílvánulást!
Amit a szüleid csinálnak az valóban, jól mondtad, művi illemszabályok betartása. De van ennek az állapotnak egy sokkal pontosabb megfogalmazása. Ez pedig úgy hangzik, képmutatás. Remélem nem sértem meg vele a szüleidet vagy téged de a szavaidból ez következtethető. Szóval ha nem erőltetett és nem hátsó szándékkal udvariaskodik veled valaki hanem természetes reakció az illető részéről akkor fogadd el ezt a szép emberi gesztust nekem ez a javaslatom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!