Mit tegyek ha utálom az életet és nem látom semminek sem értelmét?

Igaz még csak fiatal vagyok, gimnazista, mégis mindent olyan értelmetlennek látok. Az éveim csak repülnek, az időm nagy részében csak tanulok tanulok, mi akarsz lenni, mit fogsz dolgozni, miből fogsz megélni, mi lesz a szakmád, és mindezt azért hogy utána gürizzek azért hogy legyen ház,család, kocsi és élhessek egy monoton életet amíg meg nem halok azzal foglalkozva hogy legyen pénz. Pénz pénz pénz, mintha az élet nem állna másból. Ha kikapcsolódni, szórakozni megyek, pár órára igaz nem gondolok erre, de minek is, ha az a valóság. Nem látom ennek az egésznek értelmét, mi ebben aminek motiválónak kellene lennie? Csak szenvedünk, röpülnek a tartalmatlan éveink, aztán úgyis meghalunk. Az emberek csak fájdalmat okoznak egymásnak, mindenki kétszínű, mindenki csak a saját céljait nézi, mindenki eljátssza azt hogy boldog és az élete nem ismétlődő szürke hétköznapokból áll. Elegem van ebből. Mindenki fáradt, boldogtalan, nyomott, elég ehhez sétálnom egyet a városban. Nem motivál semmi. Mindenki kapzsi, minden a pénzről szól, az ítélkezésről, egymás bántásáról. Abból is elegem van ami itt folyik ebben az elcseszett országban. Az oktatás egy vicc, amit itt leművelnek az meg még nagyobb. Folyton eszembe jut, hogy miért is ide születtem, vajon ha máshova születtem akkor is mindent ilyen kilátástalannak látnék, vagy talán boldog lennék és motivált? Egyszerűen csak nem látom az értelmét annak miért vagyunk ezen a földön, miért gürizünk ha úgyis meghalunk?