Miért van ez hogy már hónapok óta nem látom értelmét semminek nem nagyon járok el itthonról és minden reggel ingerülten ébredek fel és fáradtan, olyan érzetem van mintha világ vége lenne és miért kapkodjak ha úgy is 2 nap és meghalok?

Nem szeretném helyre hozni ezt a kapcsolatot mert mióta vele élek azóta van hogy már az őskorban érzem magam. Nem járunk emberek közé mert nincs kihez, ő azért nem jár mert mikor haza jön neki már nincsen kedve kerékpára sem ülni közösen nem is voltunk már sehol sem. Pénz nélkül meg nem igazán lehet elmenni szórakozni sem, se strand se vásárolni se semmit. Talán most függőben van a dolog és arra várok mikor tudok lépni el innét hogy legyen értelme élni a gyerekemmel együtt.

Ez az hogy pont ilyen ember nincsen akivel megtudnám beszélni a dolgaimat és ezért ismerkedtem az interneten is mert nem bírom a magányt és reményt ad nekem ez a srác tele van élettel és ismerősöket ígér nekem barátokat szeretetet ami itt nincs meg, nincsen segítségem gyereknevelésben sem minden hová magammal viszem mert nincs aki el vállalja annyira elvagyunk már zárkózva mindenkitől.

Kár hogy nem tudjátok átlátni hogy én mit érzek, én sem kértem hogy legyen gyermek a páromtÓl anno ő akarta nagyon és lett is aztán nem vettettem el mert később én is szerettem volna gyermeket és telebeszéltek ha elvetetem nem lehet több gyermekem mert felsértenek az abortusszal és nem lehet több gyerekem Így hát megtartottam és szeretem csak most nagy fordulat van amit én sem értek. Nem akarom sajnáltatni magam de hova vigyem kis gyermekem hogy jó legyen neki közösségbe legyen ha magam sem tudok hova menni, csak nem pofátlankodhatok be olyan helyre ahol nem látnak szívesen. Az óvoda már nem sokára itt lesz és talán megoldódik minden lesznek barátok.