Hogy fogadjam el, hogy soha nem lehetek egyetemre?

Boldog-boldogtalan egyetemre jár manapság, csak mert kifizetik a szülei. Az enyémek sajnos nem tudták, így itt maradtam egyetlen nyamvadt érettségivel.

Most külföldön dolgozom pincérnőként.

Egyedül nyelvekből vagyok jó, 6-ot beszélek, mindig is tolmács szerettem volna lenni. De mivel idekint tolmácsokból túlképzés van, nem mehetek egyetemre.

Az egyedüli választásom, hogy vagy maradok pincérnő egy életen át, megtanulok még 8-10 nyelven, és hobbi szinten magánúton lehetek fordító egy életen át jóval áron alul, vagy pedig kitanulok valami szakmát, mint például fodrásznő, műkörmös vagy bolti eladó.

Nem akarok azért tanulni még 3 évet, beleölni egy csomó időt, energiát és pénzt, hogy árufeltöltő legyek a sarki kisboltban ugyanannyiért, amennyiért most mindenféle képesítés nélkül pincérkedem.

Ne írjátok, hogy menjek haza a megkeresett pénzből, és kezdjek el egy egyetemet, mert nincs hová hazamennem, nem tartom a kapcsolatot a szüleimmel. Itt van a párom, itt élünk és itt is terveztünk élni.

Hogy fogadjam el, hogy nem követhetem az álmaim?

21N