Ti mit gondoltok arról, hogy egy 22 éves fiú csak a munkára és az egyetemre koncentrál?

Egyetértek az elsővel.

Lehet csak meg akarja alapozni a jövőjét azzal, hogy előre keres.Azért ha lesz barátnője, úgy sokkal könnyebb külön életet kezdeni, ha már van valamennyi pénz rá előre, mint az utolsó pillanatban kapkodni és a szülők nyakán élősködni(pláne Magyarországon).Gondolom egyetem után lesz egy kicsit több szabadideje és a társasági életét is elkezdi.

Ha tanul és emellett két helyen dolgozik, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy emellett nincs nagyon ideje/energiája semmihez. Én "csak" egy helyen dolgozom (mondjuk ott 12 órát minden nap), és amellett tanulok, és nekem sincs kedvem általában ez után még a legeslegjobb barátaimmal sem találkozni, mert egyszerűen zombi vagyok. A hétvégi pár óra szabadidőmben (tanulni, dolgozni ilyenkor is kell azért általában) pedig itthon töltöm, és örülök, hogy legalább ennyi időm van magamra.

Ha szereti, amit csinál, akkor valószínűleg ezt ő sem érzi tehernek, mint ahogy én sem. Ebben az esetben pedig nincs ezzel semmi gond.

Szerintem alapból hülyeség ez a "ki kell élnie magát" dolog. Van aki egész életében "kiéli magát", másnak meg nincs erre igénye.

Amúgy néha jól jön a társasági élet azért, én is ismerősön keresztül találtam munkát legtöbbször, meg egyetemen is nagy segítség ha valaki be tud dolgozni ha kell, vagy minden irányból vannak ismerősök akik be tudnak segíteni.

De alapvetően én is úgy vagyok, első az hogy lediplomázzak, és mindent megcsináljak ami ehhez kell, és a másik elsődleges hogy a munkámra koncentráljak, minél többet beletegyek, egyrészt fejlődjek, másrészt legyen minél több tapasztalatom, minél inkább jól nézzen ki az önéletrajzom mire oda jutok, és ne az legyen hogy 0 ledolgozott percem van.

2 Meló mellett meg mondjuk nem is könnyű szabadidőt csinálni, meg lehet beszélni a kollégákkal is, akkor meg napi 8 órában másokkal vagy, lehet nincs is kedved még munka után újabb társasághoz.

Barátnő meg mindig összetett dolog. Egyrészt sokan nehezen fogják fel, hogy nem ők az első, és a suli, munka fontosabb, másrészt meg egy barátnő jön-megy, de a tudást amit megszerzel nem fogják elvenni tőled. Na meg...elég sokan elvárják manapság, főleg 24-5 évesen már, hogy legyen lakásom, kocsim, munkám, ahhoz meg kell az a pár év hogy felépítsem annyira az életem.

Nagyon jól teszi! Két éven belül lesz egy diplomája és urambocsáss' még félretett pénze is.

Aztán utána még mindig járhat szórakozni, még fiatal, de a felfogása nagyon érett.

Ha a családi helyzet nem kellemes, esetleg volt egy apa/anya aki nem dícsérte eleget, mindig mondta hogy dolgoznia kell stb, akkor lehet bizonyítani akar, vagy ezzel akarja "kiérdemelni" az elismerést amit nem kapott meg.

Persze ez csak egy feltevés, de ha egy részben igaz a feltevésem, segíthetsz neki azzal, hogy megkérdezed ez miatt csinálja e.

A hirtelen idegesség, harag vagy hasonló reakció igazolná az állításom, de nem feltétlenül váltod ki belőle ezt a kérdéssel, viszont elgondolkodik rajta.