Olyan gyereknek erzem magam 19 evesen a korombeliekhez kepest. Miert van ez?

Szia!

Megértem a helyzeted! Én is hasonló cipőben járok!

Én 22 éves vagyok. De még mindig ugyan ezt érzem.

Bár én már nem járok suliba, dolgozok, de mégis úgy érzem mintha én le lennék maradva a korombeliektől!

Szüleimmel élek, talán még ez a baj! Ha elszakadnánk a családifészektől,és külön életet élnénk. Talán változna a helyzet, és mi is úgy mondd "felnőttnek" éreznénk magunkat. Mikor 19 voltam még én is tanultam, sőt, még 21 éves koromig tanultam. Rossz hirtelen belecsöppenni a felnőtt életbe. Álláskeresés, állásinterjúk, egyik munkahelyről a másikra mész, mert igazából próbálgatod magad minden területen... Nem kellemes! Én visszasírom az iskolai éveim. Addig a szülők se nyaggadtak a munkával, és nem mondták kb mindennap a szemembe hogy egy semmirekellő vagyok. :) Remélem ezekután még örülsz hogy tanulhatsz, és nem vagy igazából felnőtt!

19 évesen én se éreztem magam olyan hűde felnőttnek. most még 23 évesen se igazán, pedig effektíve felnőtt életet élek(ami annyiban merül ki, hogy dolgozok).

az ilyen éden hoteles gizdák meg nem mérce. ne hozzájuk hasonlítsd magad.

Először is kérlek, ne a celebekhez/celebnek képzelt senkikhez mérd magad.

Másodszor: nem vagy lekésve semmiről. Még tanulsz, még félig gyerek vagy, félig felnőtt. Majd szép lassan mész fősulira, albérletbe, vagy koleszba, még egy kicsit jobban leszakadsz a szüleidről, elkezdesz diákmunkázni, lesz önálló kereseted, még egy lépés... és azt veszed észre, hogy egyre inkább önállósodsz. Ez így van rendjén. Nem vagy lekésve semmiről. Főleg ha a suli nálad még középiskolát jelent. Éld meg ezt az időt is. Ha meg már a fősuli elején tartasz, akkor máris tehetsz lépéseket, ha akarsz egyáltalán. Ha nem akarsz, akkor még nem kell. Majd idővel. :)