Miért ilyen depressziós az itt írogató emberek nagy része?
Emberek kategóriában nincs olyan nap hogy ne olvassak legalább 3 ilyesmi kérdést/kommentet. "Mi értelme az életnek?","Az életem kilátástalan, mit tegyek?","Nem bírom tovább, mit csináljak?"
Ennek mi értelme? Én megértem hogy sokszor nehéz az élet(pláne Magyarországon..), de attól jobb, hogyha itt sajnáltatják magukat, hogy nekik milyen szar? Ha nem vagyunk megelégedve az élettel, akkor tenni kell, hogy jobb legyen, nem magunkba fordulni és depressziósnak, öngyilkosnak lenni.
Sokan a pénz miatt aggódnak, mert félnek hogy nem lesz munkahelyük, vagy már nincs. De attól több pénzük lesz, hogy ide kiírnak egy kérdést hogy miért ilyen ergya a dolog? Unokatestvérem pár éve még 2 diplomával csücsült otthon, és gondolkozott mit csináljon mert nem volt munkája. Aztán a sarkára állt, és éjt nappallá téve keresett munkát. Miközben ezt tette, elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, kitanulta azt a szakmát tökéletesen. Tanfolyam elvégzése után nem sokkal jelentkezett egy helyre ahová felvették, mert a képzettsége kellett (rendszergazda,hálózatkarbantartó), és most vígan él.
Tehát ha diplomával nem tud elhelyezkedni valaki, az próbáljon végezni valami tanfolyamot (erősen ajánlom az informatikai szakirányt, jelenleg ez az egyik legkeresettebb és a jövőben is az lesz) amivel ér is valamit. Mert hiába zseni az ember, lehet 3-4 diplomája, ha nem ért egy szakmához, nincs benne tapasztalata akkor nem is fog tudni elhelyezkedni.
Másik favorit téma az ilyen "Magányos vagyok, mit tegyek?", "Nem szeretnek a lányok/fiúk miért?" stb.
Na most ennél is csak azt tudom mondani, hogy attól hogy itt sír valaki, nem lesz több barátja. Tessék menni ismerkedni, bulizni, programokra járkálni, klubokat keresni stb. És vidámnak kell lenni. A kisugárzás sokat számít. Ha valaki depis, öngyilkos gondolatai vannak és hasonlók, azt lehet rajta érezni, és úgy persze hogy kevés embernek fog bejönni. Külsővel meg nem kell annyit foglalkozni (persze azért legyünk ápoltak, ne legyünk koszosak, legyen ápolt köröm, haj, fogak stb. de smink pl tök felesleges mert csak ideiglenesen hat, és ha a másik fél meglát nélküle, nem mindig szép a reakció). Inkább legyen önmaga az ember, legyen optimista. Ha emberileg megfelel, előbb utóbb úgyis megtalálja az igazit. Persze közhely, meg minden de ne várja senki, hogy 16-17 évesen életre szóló szerelmet talál (persze vannak ilyen esetek). Felnőtten pedig általában sokat nyom a latban az ember személyisége.
Én 17 éves vagyok, de értek a szakmához amit tanulok, jók a tanulmányi eredményeim, és bár csak 11. osztályos vagyok, de a vezetők szerint már jó esélyem van arra, hogy bekerüljek az egyik világméretű céghez már érettségi után. Külsőleg nem tartom magam szépnek, de elfogadom amilyen vagyok, optimista vagyok, és próbálom magamból mindig a maximumot kihozni. Ennek meg is van az eredménye, jó a társasági életem. Én is magányos voltam, de jártam koncertekre, fesztiválokra, kerestem hasonló érdeklődésű embereket, és most számos barátom van akik a legnagyobb trutyiban is mellettem állnak.
Lehet sokan érzéketlen tuskónak tartanak most, de ez a véleményem, bocs ha valakinek nem tetszik.Bocsi a regényért, de ezt ki kellett írnom. Nyugodtan lehet véleményezni, kritizálni csak egy kérésem van:kulturáltan.
17 évesen lehet osztani itt az észt.
Tudod még mennyi probléma előtt állhatsz?
Majd amikor már nem leszel iskolás és elkezdesz dolgozzni a barátok sem maradnak meg mind...
Ennyi évesen én sem értettem ezzeket a dolgokat mert. még minden szép és jó.Majd amikor kijárod a sulit,azután írjál ilyet.
Ilyen szépet csak egy jó értelmes csaj írhat, remélem az vagy!
Amúgy sajnos ez van elbutult a nép és ez sajnos kihat a munkánkra egyaránt....
Nem azért nincs munkája valakinek mert tulajdonképzet stb. Azért mert semmit nem tud! óda komoly ember kell aki naprakész és számítani lehet rá ha galiba van!
Talán azért írnak ki ilyeneket mert nem tudják elmondani senkinek és csak szeretnék ha valaki meghallgatná őket. Talán erőt merítenek..
Barátkozás?Mert szerinted az olyan könnyű?
Jah igen 17évesen még az.De pl egy 30évesnek már nem olyan egyszerű.
Főlleg ha semmi pénzért dolgozzik épp elég a napi megélhetésére. Úgy könnyű ide-oda járkálni ha anyuci meg apuci fizeti.
Lehet pár év múlva te is itt `nyavalyogj` mert Optimista létedre azt hitted minden milyen szép és jó lesz..
Kitünő voltam a Szakmámban annó és a mai napig nem dolgoztam benne mert sehova nem kell egy pálya kezdő..
"Én is magányos voltam, de jártam koncertekre, fesztiválokra, kerestem hasonló érdeklődésű embereket, és most számos barátom van akik a legnagyobb trutyiban is mellettem állnak."
Hát pont ezért nem érheted, mert neked sikerült. De ha nem sikerült volna, bármennyi próbálkozás után sem, akkor talán érthetnéd...
Hát akkor leírom én miért írtam hasonló kérdéseket!
2008 óta van szorongásom szinte 7 éve és bármit csinálok nem tudok megszabadulni tőle! Volt hogy az egész nyári szünetet a szobámba töltöttem mellé a szorongásra rá jött egy depresszió is! Jelenleg már 22 éves vagyok de ezzel a kettővel az élet rettentően nehéz kerülnöm kell az alkoholt és minden káros szenvedélyt! Oda kell figyelnem hogy mit egyek stb! Talán az életed idáig mind szép és jó volt, de mikor rájössz hogy a barátok akiket annak tekintesz csak akkor jönnek ha kell nekik valamit és hogy a szüleid se tudnak neked segíteni akkor csattansz nagyot! Az élet Bonyolult ,nehéz megtalálni azt amitől igazán boldog az ember! Én is próbálok jóindulatú lenni csak nehéz hogy elvesztettem a bizalmam az emberek felé! Jelenleg senki sincs akiben megbízok! Túl sokat csalódtam! Remélem te nem éled meg azt amit én! Sok szerencsét! :)
Utolsó, minden szarbol van kiút. :) én Megértem amit mondasz, mert hasonló történt velem is. 17 éves koromra anyám Bejelentette hogy ő kiköltözik Olaszországba, fél testvéremmel. Apám mint lehetséges opció nem létezik, külön családja van. Én azóta a nagyszüleim felső szintjén élek, akikre sajnos nagyon ritkán lehet csak számítani alkoholizmusból kifolyólag. Azt mondjátok könnyű úgy boldognak maradni fiatalon ha megvan a biztos háttér, na én azt mondom úgy sem lehetetlen hogy nincsen.
voltak nagyon nagy melypontjaim, de rengeteget fejlesztettem magamon. Régebben dolgoztam is, de apám látta hogy igy csak küszködök, így adott egy kis pénzt néha ami sokszor még kajára sem volt elég. Most megint dolgozok, nyár van, így a suli nem baj. Barátaim vannak, nem is kevés, társasági életem is. És rengeteg hobbim. Én a zenét találtam meg ami kihúz a szárból, illetve az írást. Rengeteg,motivációt nyertem saját magamból. Szoval hajrá, hidd el hogy mindig tudsz tenni te is valamit.
és Mindezt úgy hogy nekem is nagy esélyem van ország szinten elismert céghez bekerülni (nem informatika szakiranyban).
szóval hajrá, találd meg azt ami érdekel, es ami,megmozgat benned valamit. Mert az lesz az amin keresztül kijuthatsz minden bajból
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!