Volt már olyan érzésetek, hogy megundorodtatok a társadalomtól?

Soha nem volt még ilyen, hogy megundorodtam volna a társadalomtól.

Vannak rossz emberek, ahhoz épp elegen, hogy automatikusan a rosszat feltételezzük a másikról, holott ő is ugyan olyan átlagos, ha nem is jó ember, mint mi. Ez az, ami tönkreteszi valójában az egészet.

Csak próbáld ki, hogy milyen, ha egy idegennel valami kis jót is teszel pl. tartod neki az ajtót, segítesz neki levenni valamit, vagy ilyenek és szinte biztos, hogy legalább egy köszönömöt fogsz kapni, akár még egy mosolyt is :)

Igen, de ez már nagyon régi időkre múlik vissza az emberiség történelmében.

Számos szellemi vezető, stratéga, író és tudós vélekedett hasonlóan a társadalomról. Például a buddhizmus alapja Buddhának a története, aki a jólét és a szociális státusza ellenére elvonult az otthonából és elszigetelten találta meg a békéjét, távol minden zavaró tényezőtől, amelyről neki is az volt a véleménye, hogy megmérgezik az elmét és elrontják az emberi természetet.

Persze, az ilyen világlátásokban az a szép, hogy mindenki kihozhatja a maximumot a sajátjából és nincs viszonyítási alap, mert nem egy objektív igazságot foglal magában egyik sem - mindegyik világlátás szubjektív és annak az adott személynek az lehet a legjobb, amit ő képvisel. Én is értem például az aszketizmus értelmét, de fogok így élni ? Nem. Azért nem, mert nem érzem az én utamnak, de biztos vagyok benne, hogy van olyan személy, aki abban találja meg a boldogságot.

Visszakanyarodva a kérdésedhez : jó az, ha felismered azokat a dolgokat, amiket a kérdésedben írtál ( manipuláció, értelmetlen vágyak gerjesztése, hazugságok, stb. ) , de a lényeg az, hogy mindezt építő jelleggel használd fel. Azoknak az embereknek a többsége, aki megundorodik a társadalomtól, általában nem épít abból, amire ő ráébredt, hanem elvonul a saját szférájába, akár megkeseredetten, akár közönyösen. Puzsér Róbert egy olyan személy például, akinek ha az ember valamilyen szinten végigköveti a munkásságát, akkor rájön, hogy talán érdemes jobbat is felmutatni a társadalomnak, ha már valaki nem szereti amit lát, nem csak egész nap panaszkodni X-ért és Y-ért, hanem valóban példát mutatni abban, hogy miként lehetne gazdagítani a társadalom sekélyes mivoltát.