Volt már olyan érzésetek, hogy megundorodtatok a társadalomtól?

Nem, még soha.

Ülök a tévé előtt, megy öt percet valami idióta műsor, aztán félóráig kárálnak a reklámokban az agyhalott, hülye, vigyorgó fa.szkalapok, és ez szerintem remek dolog!

Az két világháború is egy csodálatos szakasz az emberiség életében, az állítkínzást támogatom, és az erőszakot is! A gyermekbántalmazás követendő, a tiszteletlenség szintúgy.

A válaszomból nyilvánvalóan kitűnik, hogy ironizáltam, s így próbáltam érzékelteni, hogy a válaszom a kifejezetten igen.

A másik válaszom pedig: arra gondolok, hogy ebben az élteben itt vagyok én, van egy csomó esélyem, itt a testem, amit felhasználhatok arra, hogy a lehető legjobbakat cselekedjem, elérjem a boldogságot, igazából minden lehetőségem megvan. Nem léphetek az egész emberiség helyébe, hogy esetleges botlásaikat helyretegyem, de a saját helyemben hozhatok okos és jó döntéseket, és megelőzhetek minden rosszat.

Körülnézek, és a sok emberi rosszon túl megtalálhatom a sok emberi jót, vagy a sok természetadta jót. Eleve azt, hogy élhetek.