Öngyilkosság szerintetek nehéz, erő kell?

" Egyrészt erő kell ahhoz, hogy a létfenntartási ösztönt legyőzzük. (Ez a pasiknak evolúciós okokból 4x könnyebb, mint a nőknek.)"

khhhm bocsi de 4.2x könyebb, ne kerekítsünk kérlek.

(Honnan szedted ezt a remek statisztikát?)

Azt mondják, hogy a férfiak a természetben a "feláldozhatóbb" nem, természetesen fontosak vagyunk, mint nem, de mint személy, egy férfi kevésbé "fontos" az evolóció szempontjából, mint egy nő.

Képzeljetek el egy közösséget, amelyikben él 100 nő és 100 férfi. Ha kiirtjuk a férfiak felét, mennyire változik a születendő gyerekek száma? Nem sokban, max. annyi a különbség, hogy egy férfi két nőt termékenyít meg, mivel minden férinak van milliónyi spermája, bőven elég a férfiak egyedszáma még így is. De ha a nők felét irtjuk ki, attól viszont igencsak megcsappan a születendő gyermekek száma, mert a terhességnek van egy időtartama, amit nem lehet "sürgetni".

Ezért mondják, hogy a férfiak a feláldozhatóbb nem, és hogy gyengébb az életösztönük. Ha ugyanolyan nehéz szituációban van egy nő meg egy férfi, lehet, hogy a nő megmentése úgymond megéri a belefektetett energiát, de ha ugyanabban a szituban lenne egy férfi, nem biztos, hogy az ő megmentése megéri evolúciós szempontból.

Ezzel magyarázzák azt, hogy a férfiaknak gyengébb az életösztöne, sokkal több közöttünk az öngyilkos, gyakoribb a kockázatvállaló magatartás (ld. bűnözők nagy része férfi), gyakoribb az egészségtelen életmód (drog, alkohol, stb.).

Hogy ezt hogyan lehet számszírűsíteni, hogy 4,2, azt nem tudom, szerintem ez hülyeség, ezt nem lehet számokban kifejezni :D

Szerintem is hülyeség ezt olyan szempontból nézni, hogy valaki erős vagy gyenge. Az is hülyeség, hogy egy lelkileg labilis ember gyenge. Semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Az öngyilkosság az nem azért történik, mert pl. valaki összeveszik a barátnőjével és nem bírja feldolgozni és vonat elé ugrik. Erre mondják azt a felületes emberek, hogy "én is bezzeg összevesztem már 546543643 lánnyal, mégsem lettem öngyilkos, mert én erős vagyok: ő meg gyenge". Vagy: "az öngyilkosság gyávaság, mert az igazi bátorság szembenézni az élet kihívásaival és tovább élni"

Jajj, de utálom az ilyen felületes dumákat! Aki ilyeneket mond, fogalma sincs az ember lélek rejtelmeiről. Persze nem állítom, hogy nekem van róla fogalmam, de annyit tudok erről, hogy az öngyilkosság oka az nem egy esemény, amit valaki nem bír feldolgozni, hanem egy komplex, többtényezős folyamat, aminek külső és belső, lelki okai is vannak egyaránt. Tehát nem egy-két eseményre és gyenge vagy erős jellemre, hozzáállásra lehet visszavezetni, hanem évekig vagy évtizedekig tartó folyamatra, egy fokozatos leépülésre (nem tudom mi épül le, talán az önbecsülés vagy valamilyen tartás, valamilyen immunitás a rossz ellen). A vége pedig a kilátástalan reménytelenség, egy összezuhanás, és a tett. Magához a tetthez pedig rohadt nagy bátorság kell szerintem.

Egyébként én nem gondolkodtam ezen soha a saját szemszögemből, viszont az egyik szülőm öngyilkos lett, és ennek kapcsán ezerszer végiggondoltam már... Nap mint nap járok vonattal a munkám és a lakhelyem között és néha megállok a síneken, és elgondolom, milyen érzés lehetett ott állni és hagyni, hogy elüsse a vonat. Hát, ha valaki azt mondja, hogy ez a gyávaság, csinálja utána :D Furcsa lesz ezt mondani, de van bennem egyfajta tisztelet is iránta ezért, miközben másik oldalról a szívem mélyén haragszom is rá... Bonyolult és összetett dolgok ezek, nem olyan egyszerűek, hogy valaki "erős" vagy "gyenge".

Én voltam már öngyilkos,szerencsére nem sikerült.

De amikor meghoztam ezt a döntést,abban a pillanatban óriási megkönnyebbülést éreztem!Nem emlékszem már mi volt az ok,de örültem,hogy mindjárt vége,meghalok és kész.Nem tartom se gyávaságnak,se bátorságnak,akkor ez tünt a legjobb megoldásnak.

Nem gyávaság. Én szinte minden nap az öngyilkossága gondolok, hogy ki kellene nyírnom magam. Úgy kellek fel minden nap, hogy megint felébredtem, de jó lett volna többé nem felébredni. Mégsem merem megtenni, félek menyire fájna amíg eljutok a halálig. Ez gyávaság.

Így marad az élet, ami szintén fáj.