Az ember eredendően rasszista lenne?

és csak belénk nevelik szociálisan az elfogadást és toleranciát?

2 éves kisfiam karácsonykor imádott játszani a betlehemmel. Volt kis istálló, angyalka, a szent család, két pásztor és a három királyok figurák. Folyton csak ezzel játszott.

Észrevettem, hogy a szerecsenkirállyal sosem játszik. Megkérdeztem, hogy miért? Mondta, hogy fujj, koszos (még amúgy alig beszél). Próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem koszos, hanem barna, neki ilyen a bőre. Csak nem volt hajlandó. Aztán nemsokára látom, hogy a másik bábukkal püföli a néger bábut. Kérdeztem, hogy miért csinálja, mondta, hogy mert csúnya.

Nem szeretnék sokmindent belemagyarázni, csak elgondolkoztam. Természetes, hogy még nem látott négert, nem tudja, hogy ez mi, számára az ember fehér, és ezért ellenérzései vannak egy ilyennel szemben, ami így különbözik a megszokottól. De nem ez a rasszizmus gyökere? Hogy más mint mi, ezért kirekesztjük? Ezt most akármelyik oldalról nézhetjük, nemcsak a fehér ember szemszögéből.

Ez az alapvető viszonyulás tehát természetes lenne?