Reménytelen az életem?

Dehogy. Először is nem igaz, hogy nincs célod, hiszen lentebb írtad, hogy munkát szeretnél. És az életben a célok a legfontosabbak. Na meg a barátok... Sajnos egy időben én is kicsit antiszoc voltam, mindig kivontam magam a közös programok alól, és a sokadik nem után a barátaim már nem is hívtak... Tudom, baromságnak hangzik, de vesd be az igenember módszerét! :D Persze azért nem szó szerint mindenre kell igent mondani, de írd felül az aktuális érzelmi állapotodat, és az akaratodnak megfelelően cselekedj a céljaid elérése érdekében! Biztosan vannak régebbi osztálytársak, ismerősök, elevenítsd fel velük a kapcsolatot!!! Ami viszont tényleg baromi fontos, az a munka, mert egyrészt itt is ismerkedhetsz emberekkel, úgy érzed, valaminek a része vagy, plusz önbizalmat ad, mert csinálsz valamit! Érettségivel viszont nem tudom sajnos, hogy milyen lehetőségeid vannak, főleg hogy azt írod, nem vagy fizikai erőd teljében. Ez valami betegség oka, vagy egyéb dologról van szó? Ha szabad tudni...

Egyébként ne add fel! Mondok egy példát. A párom 22 volt, mikor megismerkedtünk. A szüleivel és a mamájával élt, érettségi után nem jött össze neki az egyetem (nem való mindenkinek, ráadásul nem egy büfészakra vették fel, szóval volt ám követelmény rendesen), elkezdett egy nagyon szabadidőközpontos sulit, ahova kb. csak aludni járt be. Ő is kb. ezeket érezte elmondása szerint, mint te, annyi különbséggel, hogy voltak barátai. 3 év alatt elvégzett egy tök jó szakmát (logisztikai ügyintéző), talált egy egész jó állást, elköltözött a szüleitől, és most együtt él a barátnőjével, éppen kocsira gyűjt. :) Pont tegnap beszéltük, hogy sosem gondolta volna, hogy ennyire megváltozik az élete. Én nagyon büszke vagyok rá, és azt gondolom, hogy az ember kellő akaraterővel és elhatározással bármit elérhet, a kulcs pedig a motiváció.

Még rengeteget tudnék írni, de nem tudom, untatlak-e, így abbahagyom, de ha bármiben segíthetek, vagy szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan!

Szerintem az a baj, hogy nem találod a helyed a világban. Nincs perspektívád, nincs olyan dolog, ami napról napra éltetne.

Mondok egy példát: ha volna egy olyan munkád, amit szeretsz csinálni, és esetleg a hobbidba vág, és még keresnél is vele jól, akkor egyből magadhoz térnél hidd el. És ha lenne havonta pár tízezred csak arra, hogy gyarapodj, akkor egyből terveznél, vennél kocsit, utaznál, vásárolnál, és élveznéd hogy jól megy a dolgod. Azt hiszem ez lenne a normális, de sajnos ezt itthon nem sokan mondhatják el. Ezért mennek a fiatalok külföldre, mert ott lehet haladni, sógoromék is kint vannak Londonban, és ki vannak virulva, itthon több mint egy évig nem volt munkája. Ennyit számít a munka, a perspektíva.

A zárkózottság is szűnne szerintem, mert ha sikeresnek érzed magad, akkor javul az önbizalmad, és nem érzed magad szerencsétlennek. Ehhez nem kell diploma, nem kell igazgatónak lenni. Sokan ezért vállalkoznak, ha van egy jó vállalkozás, akkor csinálják ezerrel, és jó esetben gyarapodnak szépen, ismerek sok ilyet. De beosztottként is jár ez, én is így vagyok, szeretem a munkám, értékelnek, megbecsülnek, és azt mondják az ismerőseim, hogy még a tartásom is megváltozott. Nagyon sokat jelent, hidd el.

Kell hozzá szerencse is, szorgalom, élni akarás, nyilván senkitől nem lehet elvárni, hogy elinduljon a nagy semmibe elképzelések nélkül.

Nincs hobbid sem? Abban nem lehet kitalálni valamit? Nem vagy kreatív ember? Biztos van valami, amit szeretsz csinálni, talán azon érdemes gondolkodni...

Mintha én írtam volna ki a kérdést...

én sem kerestem még egy 1 ft-ot sem

amúgy miért lényeges h férfi vagy nő?

21f

Előző vagyok.

Egyébként Én imádom a zenét, a rockzenét, régóta gitározok. Ebből szeretnék élni, mivel ezt szeretem.

Csak mindenki elküld a büdös p.ba, hogy majd mehetek utcára koldulni.

Mérnöknek, meg programozónak kellene mennie, csak hogy az egész túlbonyolított matekot és számokat még a gyilkosoknál is jobban rühellem és akkor se csinálnám ezt ha menne. Meg amúgy is elég gyér dolog a divatot követni, a tanulók 90%-a az meg mérnöknek meg informatikusnak mert milyen jól keresnek majd, semmi közük ahhoz,hogy ez lesz az a hivatás amit szívvel lélekkel csinálnak majd...

pontosan így vagyok én is,csak én már 24 vok. Lány. engem is eltartanak. nincs ami ösztönzöleg hatna rám.már nem érdekel semmi,pedig egy időben amikor volt vki aki dicsért figyelt rám,és törödött velem,akkor nagy volt a tettvágyam,de ez a kapcsolat megszűnt,akkor én is abbahagytam mindent,elhanyagolom magam,csunya vagyok,nem figyelek magamra,elhizok,a külsőmre,stb..

a nyelvtanulást is abbahagytam,nem csinosítgatom a házat,elmegy tőle a kedvem nincs kiért-miért,pedig van párom. se szakmám. se semmi.

szóval mint első ugy vagyok most én is. odzkodok az emberektől,nem szeretk nagy társaságban lenni,csak kis szűk baráti körben. utálnak az emberek. nem jó a párkapcsolatom,párom-apám iszik. anyám sz-rik a fejmre.

bocs hogy paszkodtam,és segíteni nem tudtam.. :(