Ha sokat filozofálok, gondolkodom, merengek, akkor nekem rossz életem van?

Szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mármint az életminőségednek meg a filozofálgatásnak. Egy olyan ember is tud filozofálgatni, akivel törődnek, boldog, és mindene megvan. És egy olyan is, aki mélyszegénységben él, és terrorizálja az alkoholista apja.

"nem gondolkoznak, csal próbálnak minél több boldogságot szerezni, élni. Boldogok a lelki szegények." - ők pont hogy nem lelki szegények. Az életben mindenki boldog szeretne lenni, és keresi, hogy lehetne az.

Tehát a kérdésedre nem lehet "normális" választ adni, mert nem függenek össze a dolgok.

A többiek inkább csak el akarnak menekülni a rossz dolgokra való gondolás elől, de hát így sose fogják megoldani őket.

Én csak gratulálni tudok Neked, Te csinálod jól.

Hasonló szitu nálam is.. Csak néha olyanokon is eltudok gondolkodni, hogy miért és hogyan hat rám a Föld gravitációja, vagy, hogy a szélerőmű milyen magas lehet, és mivel építették.. mindig valamin, merengek, gondolkodom, gyakran filozofálok.

Szerintem az unalom lesz a megoldás

Ezzel én is így vagyok. Állandóan jár az agyam és sokszor úgy érzem hogy inkább a fejemben élek mint "kint". Gondolkodom problémákon, stratégiákon, dolgokon amiket csinálni fogok, az élet értelmén, a föld jövőjén.. Mások pedig mind olyan egyszerűnek és gondtalannak tűnnek.

Talán azért mert rég nem volt már mély kapcsolatom egy másik emberrel. Nem gondolom magam különlegesnek de mégis sokszor különcnek érzem magam.

Azt vettem észre hogy akkor gondolkodok, filozofálgatok többet amikor egyedül vagyok. Mivel ekkor általában magányos is vagyok ezért szomorkás a hangulatom és nem igazán okoz örömet semmi sem, így akarva akaratlanul is jönnek a gondolatok amikkel aztán elfoglalom magam.