Mit tegyek, összefogok törni?

Előre is köszönöm annak aki,rászánja magát,hogy elolvassa !

Rengeteg dolog miatt érzem úgy,hogy lelkileg nem vagyok a toppon,bár igaz,hogy sokszor voltak régen is problémáim,de azokat is leírom majd.Most úgy érzem,hogy minden fájdalom amit érzek,felszínre jött.A családi helyzetem miatt lehetnek a dolgok,meg még úgy is érzem,hogy bennem van a hiba.Apám alkoholista,ez letagadhatatlan tény,de ő nem képes megérteni,milyen károkat okoz a családnak azzal,hogy iszik.Igaz,hogy időközönként jár,de ilyenkor napokig képes ott rohadni a kocsmában,és teljesen le*szarja mik zajlanak körülötte.Anyukámat idegileg szintén kikészítette,és ez abban látszik meg,hogy elviselhetetlenül agresszív.Itt nem azt kell érteni,hogy apám bántja anyukámat,hanem anyukám bántja őt.Mikor hogy,de megüti és megrúgja,de ezzel csak magában tesz kárt,és nem akarom,hogy neki fájjon.Szóban szidják egymást,és apám szavai esnek a legrosszabbul,hiszen szörnyű dolgokat képes anyukám fejéhez vágni,utána meg már rá három percre azt állítja ő nem mondott ilyet.Képtelen megérteni,hogy vele van a baj,anyukámat okolja talán még azért is mert iszik.Józanon is néha elvan magától ájulva,részegen meg szóváteszi mennyivel okosabb anyukámtól.Kisebb koromban is nekem kellett szétválasztanom sokszor őket,és hallgattam amint tönkretesznek mindent maguk körül.Eléggé megviseltek ez a dolgok,és régen is magamban kerestem a hibát,talán ha nem születtem volna meg könnyebb lett volna mind a kettőjük élete.Saját magammal se vagyok tisztában,hiszem félek,hogy apám miatt mit gondolnak rólam az emberek.Próbálok úgymond a nevetés és a humor mögé bújni,de vannak napok amikor ez egyáltalán nem megy.Nem tudok szabadulni régi emlékektől és sérelmektől amik értek.Az általános iskolában sokan piszkáltak még amiatt is,hogy kövér vagyok és asztmás .Nehezemre esett ilyenkor visszatartani a sírást,amik sokszor már iszonyatos fejfájást okoztak.Tudom itt most az következik,hogy akkor fogyjak le,de annyira könnyű mondani,annak aki vékony,hiszen ő nem tudja magát beleképzelni abba,hogy éppen küzd a kilókkal,amiket alig tud eltűnni.Ezek miatt az utóbbi két három évben, hánytattam is magam.Sokszor éreztem úgy,hogy jobb lenne egy anorexiás élete is ennél.A gond tetejére még az is ott volt,hogy sokat voltam agresszív,aztán hirtelen szomorú,majd pedig boldog,majd hangulatjavítókat is szedtem,és altatót is.Pszichológushoz is jártam másfél évig,és az rengeteget segített,de neki aztán szülési szabadságra kellett mennie,és más pszichológussal úgy éreztem nehezen alakítanék ki olyan viszonyt mint vele.

Egy ideig rendben is voltak a dolgaim ,de újabban megint kényszeres gondolataim,és fél évvel ezelőtt gyakori halálfélelmeim voltak,és kisebb pánikrohamaim.Alkalomadtán még anyukám nyugtatójából is bevettem,csak hogy végre,ne érezzem magam rosszul.Másik szomorú dolog,hogy még azt is képtelen vagyok eldönteni,hogy biszexuális vagyok vagy sem,pedig tudom jól,hogy nem engedhetem meg igazán keresztény létemre,hogy az legyek.Ezek mellet még egy időben azt is hittem magamról,hogy antiszociális személyiség zavarom van,de ezeket kizárhatom úgy,hogy tudom magamról,hogy sokat szorongok,a hibáimból igyekszek tanulni,és a legfőbbként van bűntudatom és lelkiismeretem is,és valószínű hogy azért hittem ezt magamról,mert nehezen barátkozok az emberekkel és a legfőbbként félek attól,mit gondolnak rólam.

Szeretnék ezektől a problémáktól megszabadulni,és boldog kiegyensúlyozott életet élni.

Köszönöm annak,aki valamilyen segítséget tud nyújtani,és eljutott ideáig,hogy tényleg végigolvassa!