Hogyan éljem túl az életet?

Nem bírom már egyre rosszabbul érzem magam. Mindig is ezután is. Réges rég kezdődött ez az egész még kicsi koromban,amikor más tudatánál sincs. Kiközösíttek mindenhol bántalmaztak ovis koromban. Utána a suliban picit jobb lett de tele voltam kényszerbetegségekkel és szóltam otthon a szüleimnek de kiröhögtek! Pl. nem mertem hozzáérni a babákhoz mert féltem,hogy én is azzá változom és,ha hozzáértem valami játékhoz egyből kellett mennem kezetmosni hát csodásélet mit ne mondjak. Később ezek elmúltak jött helyette újabb. Próbáltam barátokat szerezni de alig sikerült. Rendszerint mindenki magamra hagyott. Aztán,amikor felsős lettem iszonyatosan bántottak a külsőmmel meg mindennel egyedül ültem folyton. Középsuliba azt hittem lettek barátaim aha.. amióta egyetemre kerültek kb senki se keres. Ha én keresek valakit leráznak és,ami végleg betett: Megsimerkedtem egy sráccal 4 évvel ezelőtt és összejöttünk,de már neki se kellek :( Nem bírom !! Pedig már több,mint fél éve vége. Már minden pillanatba sírok ,ha eszembejut elvileg az idővel csökkennie kellene a rossz érzésnek de egyre rosszabb nélküle ő adott értelmet ennek a semmirekellő létemnek. Egyetemre se jutottam be itt dolgozgatok minimálbér alatt,mint egy szerencsétlen. Gondoltam újracsinálom,de mindenki mondja mennyire buta vagyok és szerencsétlen. Már azt se merem elhinni,hogy kimerek menni egyedül az utcára. AZt látom,hogy bezsélnek hozzám az idegen emberek. Hogy biztos felrobban a vonat,amivel megyek. Pánikbetegnek diagnosztizáltak de hiába a gyógyszer meg minden ez sem múlik el. A családom is katasztrófa pl. anyukám testvére lop apám alkoholista, anyám meg munkanélküli jelenleg. Nem bírom tovább!! Ezt a szörnyű érzést hiába a sport,ismerkedés bármi nekem ez nem megy.. nem megy az élet :( 19/L