Miért ilyen? Gyávaság vagy büszkeség? Vagy félénkség?

Van egy fiú, 19éves, én 17 vagyok. Tavaly láttam először.Mindig nagyon nézett rám,néha mosolygott is. Nekem is nagyon bejött, de lépni egyikünk se lépett...legalább rám írt volna vagy valami.. aztán elment dolgozni Pestre na gondoltam kár , de végre elfelejthetem. A gond az, hogy mostanába újra elkezdtem látni...mire elfelejtettem ujra megjelent, visszaestem a gödörbe... A durva az hogy mostis annyira néz rám meg ilyenek...azthittem már rég elfelejtett...Egyébként jellemző rá, hogy nagy csajozós,bár nem tudom,lehet ezért nem is lép mert elvárná hogy én lépjek..abból nem eszik..2-3 hónap szünet után most ujra láttam és megint nézett rám nagyon...ennek így semmi értelme, de sose lesz vége...kísért engem ez a gyerek...csak lépne már valamit..csak egyszerűen képtelen vagyok jeleket küldeni mert olyankor annyira izgulok :S