Baj, hogy néha szóba állok idegenekkel?

Könnyen társalgásba tudok elegyedni idegenekkel, de úgy tapasztalom, hogy sokan ezt hülyeségnek tartják, viszolyognak tőle. Nem úgy kell érteni, hogy minden emberhez odamegyek az utcán csak úgy, de ha a helyzet úgy hozza hogy meg kell szólalnom, akkor megszoktam. Pl. Van, hogy ülök a padon és megtalálnak XY vallásban hívők a szórólapjukkal, akkor nem küldöm el őket a p***ába, hanem normálisan elveszem, elbeszélgetek velük a dologról. Érdekel, hogy pl ők miért állnak le szombat délután a szabadidejükben idegeneket téríteni, mi motiválja őket, hogy XY-ban higgyenek stb. Volt egyszer egy 70 éves bácsi állított meg így, és a végén kiderült, hogy a bácsika korához képest nagyon intelligens volt, rendesen élveztem a vele való beszélgetést, mert poztívan nyilatkozott a fiatalokról, a mai korról és tényleg látni lehetett, hogy nyitott a világra és nem az a bosszankodó, átkozódó idős ember. Megesik, hogy egy kutya téved oda hozzánk és jön a gazdája, egyből van beszédtéma. De van, hogy hajléktalan jön kérni és ha van 1,2 százasom oda adom neki, aztán megkérdezem mióta hajléktalan, esetleg kilátás stb. Magyarán beszélgetek velük, nem küldöm el a fenébe (persze ha látszik rajta, hogy nem az 5. felese után van). És meglepően van, hogy velük is értelmesen lehet beszélgetni. Haverjaim idiótának tartanak emiatt, hogy szóba állok mindenkivel, de főleg a "csöves" beszélgetések miatt. Mikor elmegyünk egy mellett, mindig mondják "itt a haverod, beszélgessél vele a piáról és drogról". Nagyon sok ember negatív ha valakivel beszélget, és jó látni, hogy vannak olyanok, akikkel lehet normálisan is. Nem értem ha valaki normálisan közeledik hozzám, miért legyek vele ellenséges? Tényleg én vagyok a hülye, és azt aki rosszabb, idősebb, szegényebb vagy gazdagabb nálam, köpjem le? 24/f