Ha kisgyerekesekkel találkoztok és várják, hogy gügyögjetek neki akkor ezt, hogy kezelitek?

Nem gügyögök, magamból nem csinálok hülyét, a baba meg nem kisállat, hanem ember.

Ha nem jön szívből a dícséret, valóban kedves köszönés után menj tovább, nem kell színlelni, csak hülye maradsz.

Nem kell gügyögni, udvariasságból megdicséred az anyukának, hogy szép és aranyos, majd témát váltasz.

Egyelőre engem sem érdekel a téma, így különösebben nem is merülök bele az ilyen gügyögés dolgokba. Megdicsérem, kész, veszik a lapot, hogy most már beszéljünk másról. Ha mégsem, elköszönök, dolgom van.

Én sem szoktam soha gügyögni, teljesen egyenrangúként bánok a gyerekekkel, amit ők nagyon szeretnek, és ragaszkodnak is hozzám emiatt.

Van egy barátnőm, aki mondta, hogy a kisfia eddig mindenki mással elutasító volt, csak velem nem, és mióta találkoztunk, állandóan engem emleget. Annyira meglepte ez a dolog ezt az anyukát, és olyannyira örült neki, hogy még az is megfordult a fejében, hogy ha vele valami történne, akkor nem mennék-e hozzá a férjéhez a kisfia miatt. Na itt azért egy kicsit megijedtem…

John Coffey:

[link]