Milyen érzés józan, normális életet élni?

Régen egyetemista koromban rúgtam be utoljára. Manapság mindig lefekszek "normális" időben ha dolgozok - és előfordult már, hogy egy héten 5x12 órát dolgoztam ill. heti 7 napot. Ilyenkor az utolsó nap műszakjára az ember valami elképesztően fáradt tud lenni (utazás és 4 órás alvások mellett nem is lehet más). Volt, hogy úgy éreztem menés közben, hogy már szinte lebegek, úgy csináltam automatikusan a dolgokat, hogy ésszel fel sem fogtam, csak az évek alatt beivódott mechanikus mozdulatokat végeztem és az motivált hogy mindjárt vége és milyen jó lesz kézhez kapni a fizetésemet és megvenni egy csomó gyönyörű dolgot. Hasonlít ez az állapot a berúgáshoz, vagy talán a betépéshez. Talán ilyenkor az agy - mert kényszerítenie kell magát, hogy ne hagyja a testet aludni és tudja, hogy nem kapcsolhat ki - lök egy adag adrenalint a végtagokba és termeli az endorfint (különben felrobbannának az izmok a fájdalomtól). Kitudja, milyen sajátos hormonkoktélja van, de rengetegszer túléltem ezeket az órákat.

Szóval ilyen józanon: dolgozok és dolgozok és dolgozok és néha kicsit alszok és mindezt időnként valami eufórikus állapotban. De jó élet, mert amikor szabadságon vagyok, csodás helyekre utazom, olyan ételeket ehetek amit csak megkívánok, nem gond, ha drágább egy ruha és megtetszik. Jobb, mint amikor diákként nyomorogtam egy borzalmas kannásbor társaságában és másnapra egy zsemlére és egy tömlőssajtra futotta, a szakadt kabátom, pedig nyolcadszorra varrtam, mert turkálóra sem futotta.

Aki alkoholt fogyaszt, az egy speed keménységű droghoz nyúl. Erős, fizikai függőséget képes kialakítani, és az egyik bomlásterméke sejtméreg (Acetaldehid).

Kár, hogy a társadalomban ez teljesen elfogadott, ellentétben más, ártalmatlanabb szerekkel...

Voltam mindkettő helyzetben és mindkettőt élveztem, mert nekem abban az időszakban arra volt szükségem.

Jó dolog inni, dumálni a haverokkal, esetleg hetekig részegen lefeküdni. Az viszont már nem jó, ha az ember unalmában, bánatában, magányában iszik és ezért fekszik le részegen.

Józan, normális életet élni jó érzés, ha nem kényszeríti az ember bele magát és közben meg sóvárog hogy de meginna egy-két felest, vagy betolna 3 mekisburgert.

Szóval szerintem az életstílus olyan legyen, ahogyan az ember jól érzi magát.

"Ez az időben lefekvés meg általános iskola 6. osztályig tartható, utána ciki."

Akkor ez egészséges táplálkozás is ciki,meg a sport,meg ha valaki nem dohányzik.

A tinikoromtól távolodva egyre inkább kezdek rájönni, hogy pacsirta típus vagyok. Tinikoromban is maximum 1-ig maradtam fent. Mostanában, ha kicsit dolgos is a napom, 10-kor már magamról se tudok a fáradtságtól. Tegnap is 11-kor feküdtem, pedig szabadságon vagyok.

Sose voltam partiarc, számomra az unalmas. A bulit nagyon nem szeretem.

A kocsmát már igen, de bevallom, csak koraeste. Ha stresszes az idúszakom, a határig iszom magam, de ha kiegyensúlyozott vagyok, 2, max 3 sör elég ám, az is a sörözés hangulata kedvéért. ;)

Életemben legtöbbször józan szórakozás volt, kirándulás utána evés valahol, bowling, biliárd, ami után esetleg nem is piáltunk! Beszélgetés, társasjáték.

Mégis mellettem kiálló barátaim vannak.

Nem tudom, mi lenne unalmas így, voltunk velük Bécsben is, várost nézni is szoktam, egy-egy helyet megnézni.

Járok ki néha állatmenhelyre, mostmár csak sétáltatni, a baráti köröm állatszerető részé már mind volt min. egyszer.

Számomra sokkal változatosabb élet, mint inni minden éjjel.

Normálisan igyekszem enni is, bár néha nem rendszeresen, de akkor is egészséges dolgokat zömmel. Sokkal jobb így, szebb a hajam, az alakom, jobban bírom a stresszt, jobban érzem magam és tavasz óta nem voltam beteg.

Teljesen értelmetlen a kérdés. Az alkohol komoly függőséget okoz. Azért fogyasztják hogy meneküljenek a problémáik elől, amiket meg kéne oldani.

Nem józan élet vagy nem józan élet. Az alkoholisták szellemileg és testileg teljesen leépülnek segítség nélkül.

Dolgoztam korházban. A delirium nem egy vicces dolog amikor egy lesoványodott, leépült embert ki kell kötözni, remeg az egész teste, nem iszik/eszik össze vissza hallucinál, nyáladzik. Vagy úgy leépül az agya, hogy azt se tudja ő kicsoda.

Ez nem játék. Fejezd be az ivást amíg még nem késő. Kérj segítséget!

Előfordul hétköznap is, hogy megiszok egy pohár bort a vacsora mellé, de ezt még a "józanul lefeküdni" kategóriába sorolom. Ez egyértelműen jobb, részegen lefeküdni nagyon pocsék, hányingered van, forog a világ, sehogy se jó vízszintes helyzetben... Aki minden nap részegre issza magát, az biztos, hogy nem azért teszi, mert annyira boldog.

Aki időben le tud feküdni minden nap, azt nagyon tisztelem. Nekem nem megy, ha előreveszem az összes feladatom, és kész vagyok mindennel mondjuk este 11-re, akkor is fenn vagyok kettőig, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy még egy-két órát, olvassak, kockuljak, filmezzek, kérdéseket válaszoljak meg itt :D

Szerintem nincs olyan, hogy valaki teljesen absztinens vagy teljesen züllött (hétköznapi, munkahellyel, jó mentális egészséggel rendelkező emberek között legalább is), mert azért egy-egy nap minden hónapban becsúszik (néha több is), amikor beültök valahová "csak egy sörre", aztán hajnalban gyrost nyammogtok az éjszakain. Magamból indulok ki: én nagyon fegyelmezett életet élek hétköznaponként. Pontos napirendem van, rengeteg feladatom, mellette vezetem a saját kis háztartásom, igyekszem egészségesen enni, heti négyszer edzek, munka mellett tanulok, szóval nagyon ki van centizve az időbeosztásom, és ehhez, hatalmas önfegyelem kell a részemről. Emiatt szükségét érzem, hogy időnként elmenjek egy olyan istenigazi ereszdelahajam estére, amikor úgymond kivetkőzhetek ebből a szerepből, lazíthatok egy kicsit a pórázon. A szaktársak meg azzal magyarázzák a "minden hétvégén hányunk" életelvüket, hogy most még megtehetik, de két gyerekkel otthon már nem, és valahol nekik is igazuk van. Szóval akkor lehet szerintem kiegyensúlyozottan élni, ha az időd 90%-ban az első életmodell szerint élsz, de 10%-ot azért meghagysz a saját ösztönlényednek.