Ez normális érzés?

Tavaly voltam egy pályázatos táborban pár osztálytársaimmal, akik NORMÁLISAK voltak, nagyon jól éreztük magunkat. Aztán a suliban szétterjengett, hogy milyen jól éreztük magunkat, és ezen a nyáron még többen szeretnének jönni, amivel nincsen is gond, csak rossz érzés fogott el, mert egy menő fiú is akar menni, akit az összes tiniribi (már bocsánat a kifejezésért!) akar követni, én meg úgy érzem, hogy ez a tábor egy pokol lesz. Hallgatni azoknak a lányoknak a vihogását, ahogyan csücsörítve fotózgatják magukat... mi meg mint az iskolában, semmibe se leszünk véve, mert ők nem fogják hagyni hogy kibontakozzunk. Tavaly minden jó volt, mindenki foglalkozott mindenkivel, de most van egy olyan érzésem, hogy mindenki velük fog foglalkozni. És ne értsétek félre! Nincs bennem rosszakarat, vagy féltékenység, de nem csak én vagyok így, szinte mindenki, aki volt a táborban tavaly, és azok az emberek, akik jönni szeretnének, de nem szeretik őket. Azok a csajok flegmák, és lenéznek mindenkit... De azt is tudom, nincs jogom beleszólni hogy jöjjenek e vagy sem. De nagyon rossz lesz ott nyomorogni úgy, hogy közben azt fogják hinni magukról, hogy ők szarták a spanyol viaszt. És nem vagyok jós, vagy jövőbelátó, de ismerem őket eléggé ahhoz, hogy tudjam, ez lesz... Veletek volt ilyen?