Ha valaki volt már úgy igazán padlón, hogyan kerekedett felül az érzésen?

A szándék bennem is nagyon sokáig megvolt és néha még ma is rám tör. Egyedül a családom miatt nem voltam eddig képes rászánni magam.

Aztán idővel valóban jobbra fordultak kissé a dolgok, de azt nem állítom, hogy totál happy lennék.

Én most vagyok túl egy ilyen időszakon. Az osztálytársaim teljesen kikészítettek az iskolában, minden nap úgy mentem be, hogy tiszta ideg voltam, volt, hogy nyugtatót is bevettem. Körülbelül 2 hónapig tartott az egész, de sokkal hosszabbnak tűnt. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki. De végig azzal nyugtattam magam, hogy még úgy is visszakapják ezt az élettől. És ezt már most látom, pedig alig egy hónapja váltak el útjaink. Lehet, hogy kárörvendő vagyok, de én örülök neki, hogy így alakult. Aztán ezen kívül volt számos más ilyen időszakom, mint neked, de mindig jobb lett. Sajnos nem tudom, hogy pontosan mi történt veled, úgyhogy konkrét tanácsot nem tudok adni. Viszont ezt azért bemásolom neked:

Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.

A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ...