Ti boldogak vagytok, megvagytok elégedve az életetekkel?

Hát, ez egy összetett kérdés, úgyhogy nem is egy szóval válaszolnék.

1. Imádom a családomat. Egészséges vagyok és a család is. Szeretem a munkámat. A családunk nem nélkülöz, értsd, nem éhezünk, van hol laknunk, néha el tudunk menni moziba, színházba, jártunk mindig nyaralni (de sosem luxus helyekre - ami nem is baj). Nagyon kedves és aranyos, segítőkész barátaim vannak. A tágabb család is összetartó, szeretjük és segítjük egymást. A tanulmányaimban sikerült eddig elérnem, amit szerettem volna, most is épp vizsgák közben vagyok, eddig arra sem panaszkodhatok. Azt gondolom, összességében nagyon szerencsésen alakult az életem. = BOLDOG VAGYOK.

2. Nagyon-nagyon rosszul keresek a jelenlegi munkámban. Minden vágyam egy olyan országban élni, ahova nem lehet csak úgy kimenni, és - ismeretség híján - gyakorlatilag esélyem sincs ezt elérni. Nincsen párom. Nincs perspektívám, hogy valaha el tudjam tartani magamat, legalábbis egyelőre nem látom, hogyan lehetne a kis minimálbéremet úgy feltornázni, hogy abból akárcsak bérelni tudjak egy kis lakást, nemhogy pl. autóm lenne, vagy ilyesmi. Koloncnak érzem magamat, amiért még 28 évesen is itthon lakom, és kvázi el kell tartani, mert nemhogy nem tudok a rezsihez hozzáadni, de még a saját kiadásaimat sem tudom fedezni (vizsgadíjak, tankönyvek...) abból, amit keresek. Ezek miatt állandóan el vagyok keseredve, és NEM VAGYOK BOLDOG.

A két oldalt összevetve még mindig azt mondtam, hogy nagyon szerencsés vagyok, és összességében szerintem egyáltalán nem panaszkodhatok, de igenis van min dolgoznom még, amit szeretnék elérni, és amin javítanom kell.