Miért kell így kiborulni azon, hogy szeretek autózni?

Van egy barátom/ismerősöm, akinek nemrég lett jogsija és kapott az apukájától egy autót. Én imádok autóval menni, de vezetni még nem tudok és ezért ő találta ki, hogy néha autózunk össze-vissza, volt, hogy egész nap csak mentünk. Ez elég gyakori, mert ő rájött, hogy akkor kb mindenről tudunk beszélgetni, akkor be nem áll a szám, amúgy meg elég szótlan vagyok mások között.

Tudom, hogy ő többet akar barátságnál, de kicsit tartok a dologtól, mert ő tapasztalt minden téren, nekem meg még barátom sem volt. Tudom, hogy ezeket az utakat is azért találja ki, hogy feldobjon, meg ő is szeret vezetni.

Most anya megtudta, hogy mi a délutáni programom néha és elkezdte mondani, hogy mégis mit képzelek, hogy nem beszéltem erről, hogy ülhetek be egy idegen (!) mellé és hogy nem engedi, hogy találkozzak vele (mintha tudna bármit tenni ellene).

Úgy csinál, mintha valami törvénybeütköző dolgot tennék. A kocsi vadonatúj, biztonságos, van benne minden, nem lehet bajunk.