Miért kell így kiborulni azon, hogy szeretek autózni?

Én is vezettem 17 évesen, lány vagyok, és autópályán is mentünk, ahol 130 a sebességkorlát. Mentem annyival, mert veszélyesebb lassabban menni, és korlátozni a forgalmat. Mégis életben maradtam, ahogy az egész családom is, és már 15 éves jogsim van, meg több 100 ezer km a talpamban. Annyira felesleges ilyen prédikációkat lenyomni, hogy 120 km/h maga az öngyilkosság. Van, aki az 50-be is belehal, van aki a 240-be se. Amúgy a 120-ban még semmi nincs, a napi 30 km-emet a munkahelyemig és haza főútvonalon átlag ennyivel teszem meg. Sokszor úgy érződik, nem haladok. Soha nem volt még balesetem se saját, se más hibájából, nem koccantam, nem törtem/karcoltam/horpasztottam autót. Remélem ezt a tendenciát még sokáig tudom így folytatni, úgy érzem, nem rajtam fog múlni. És ez a magabiztosság 17 éves korom óta megvan. Ha valaki fél, ne üljön autóba, mert a forgalom megeszi reggelire. Nap mint nap látok bizonytalan, félő sofőröket, akik izzadva markolják a kormányt és azt hiszik, fékkel megy az autó. Hát, balesetveszélyesebbek, mint a lendületes, de szabályos sofőrök. Oké, a 120 nem szabályos egy 90-es úton, de egy balesetnél még egy rutinos sofőrnek is mindegy, hogy 120-szal, vagy 90-nel csattan.

Anyádnak nem a kocsikázással van baja ember.!hanem azzal hogy majd jól felcsinál. utána tényleg a kocsikázással lenne baja ,hogy viszitek a kölyköt az orvoshoz meg stb.