Mi az, amit részegen csináltatok, és később megbántatok?

Egyszer nagyon padlón voltam és kiakartam ütni magam, csak arra vágytam, hogy ne gondolkodjak, kikapcsoljak. Vettem be először 4 Xanaxot...semmi hatás...megint vettem be 3-at....még mindig semmi...aztán hogy fokozzam a hatást, elkezdtem rá inni, bort, pálinkát. Az már megtette a hatást, mert kezdtem felszabadulni, ellazulni. De sajnos még ezután is vettem be gyógyszert, még ittam rá. Elvetettem a sulykot, de akkor részegen nem gondolkodtam, nem tudtam hol a határ. 0,5 mg-os xanaxról van szó. Az egész úgy végződött, hogy éreztem nagyon rosszul vagyok és elmentem hányni. Mire végeztem és kiakartam menni a WC-ből összeestem. Elvesztettem az eszméletem. Szüleim itthon voltak, valamint egy szomszéd is itt volt nálunk. Ha nincsen itthon senki, talán ma nem is élek. Hívták a mentőket. Mire kiért a mentő, addigra valamelyest észhez térítettek, annyira, hogy tudatosult bennem, hogy baj van. És ott feküdtem a padlón kigombolt inggel, melltartóban, kigombolt nadrággal, miközben próbáltak élesztgetni. Ezt is cikinek tartom utólag. És természetesen mikor megláttam a mentősöket, nem akartam menni, őrjöngeni kezdtem, hogy minek kellett mentőt hívni, én jól vagyok és hogy nem megyek. De a 2 mentős felkapott és kivitt. Útközben is ordítottam velük, hogy álljanak meg, kiszállok, rugdostam mindent, amit lehetett, köpdöstem mérgemben. Kifordultam magamból. Erre beleszíjaztak az ülésbe. A detox osztályon kötöttem ki, mondani sem kell, hogy ott is miket vágtam le. Őrjöngtem, hogy nem maradok ott, lehordtam az orvost is mindennek. Gyomormosás hál' istennek nem volt, de megitattak velem valami löttyöt. Közölték, hogy a szobában lévő 2 mosdó közül az egyik elvan dugulva, ne engedjünk vizet. (Anyám jött velem egyébként a mentővel együtt) Na most, rámtört a hányinger, de alig álltam a lábamon, az ágyról anyám alig tudott elhúzni a mosdóig és csak a közelebbihez értem el, pont ahhoz ami elvolt dugulva. És telehánytam. :) Ami szépen benne is maradt. Végül az őrjöngésemnek csak nem tudtak véget vetni, csodálkozom, hogy nem kötöztek ott is le. Bent akartak tartani, de én csak azt hajtogattam, hogy úgyis lelépek majd az éjszaka folyamán. Kérdezte anyám, hogy tudnak-e felügyeletet biztosítani nekem, mondták, hogy nem.....ezért anyám nem mert ott hagyni, félt, hogy majd ilyen állapotban kisétálok onnan és mi lesz velem. Így saját felelősségemre hazajöttem. Azt mondták, bajom már úgysem lehet, a gyógyszer úgyis felszívódott már...stb..stb..ami bennem volt, azt meg kihánytam.

Nos, nem akartam én nagy bajt, nem voltak nekem öngyilkossági szándékaim, de a környezetemben mindenkinek ez jött le. Csak ekkor nagyon elvetettem a sulykot, nem is emlékszem már rá, hogy mennyi gyógyszert vettem be és mennyit ittam rá, de nagyon sokat. Ráadásul én nem ilyen fajta vagyok, nem iszok, normális életvitelű vagyok. Tehát tőlem nem vártak volna ilyet. És hogy ennek a szüleim is tanúi voltak, hát....utólag eléggé szégyelltem magam előttük. Pláne hogy még a szomszéd is pont itt volt, amikor kidőltem. És az egész őrjöngésem, amit az orvosokkal és a mentősökkel csináltam, amiknek lehordtam őket....ahogy kinézhettem akkor....szétgombolt inggel, melltartóban...stb..stb..rossz visszagondolni rá, nagyon szégyelltem magam utána. Ez 3 éve volt. L\25

Nekem a legdurvább sztori az amikor el indultam este egy kocsmába másnap reggel fel keltem szana-szét voltam verve volt egy seb a fejem tetején amiből még akkor is vér fojt, az egész arcom bedagadva stb.

És fogalmam nincs mi történt azt se tudom kivel voltam csak azt hogy ittam.

21/F