Csak én érzem úgy hogy 23 évesen ez nagyon kevés?

Marhára öreg vagy, már öt éve vagy nagykorú.

Nyerd meg az ötöslottót és elmúlik ez az érzés.

Nekem semmi tervem nincs, hogy mi lesz velem,mit akarok kezdeni az életemmel.Nyomtalanul eltűnni biztos nem,se egy életen át dolgozni a semmiért.

Én 20 vagyok, én is így érzem, a szüleimmel lakom szintén, főiskolára járok, de úgy érzem magam mint egy naplopó senki, pedig dolgozni is szoktam, diákmelózni, de egy senkinek érzem magam igazából, hogy lopom a napot az iskolában, igazából Fogalmam sincs mi lesz az életemmel, ez aggaszt engem, kisebb terveim vannak, de mindegyik nagyon zavaros, nem látom, hogy most igazából van e értelme az egész iskolának, vagy többre mennék ha keresnék valami munkát, legalább nem érezném magam naplopó idiótának.

Legalább már gondolsz rá, és talán ez motivál, hogy megmozdulj. Engem kb. 20 éves korom óta ez hajt, azóta igen sokat értem el mind tudományos mind üzleti életben. Most is alig vagyok több mint te. Csak akarni és mozdulni kell. Már egy kis proaktivitással is sokra viszed, mivel a többség lusta, és csak akkor jön rá, hogy elbaszta az életét, amikor már késő, és a húszas éveit végig piálta, pénze semmi, gürcöl valami béna melóban, és besikerült egy gyerek valami hasonlóan lúzertől, mostantól mehet a küzdelem a rezsivel meg a valóvilág kiszavazósóval. Te ne legyél ilyen. Nem tudom mit tanulsz, de azt tanuld, szabadidődben önkénteskedj, csinálj online kurzusokat, tanulj nyelvet.

Nem lehet úgy hozzáállni, hogy "nem értem el semmit".Mi az a valami, amit el kellett volna érned? Alapvetően ha jól értem az a problémád, hogy kevésnek érzed a társadalmi státuszodat. Ez az érzésed viszont biztos nem a magyar realitás ismeretéből született, mert Magyarországon mindenki hasonló helyzetben van a te korodban. Szerintem kb amerikai tinicelebekkel presszionálod magadat. Alapvetően ez úgy működik, hogy ki kell választanod valamit, ami te vagy, például egy olyan fajta tudástípust, amit majd egyetemen megcélzol (itt nem feltétlenül egyetemi szakra gondolok, hanem arra, hogy mi az, amit szeretnél megtanulni. Én például 4 egyetemről szetem össze a rám jellemző tudást)De választhatsz munka alapon is, hogy mit szeretnél dolgozni. És aztán csinálod azért, mert boldoggá tesz, vagy érdekel. Ebből általában ki szokott kerekedni az, hogy valahova eljutsz. De úgy, hogy csak szimplán szeretnél magasabban lenni társadalmilag, de ehhez nem társul semmilyen aspektus, hogy mondjuk szeretnél a legjobb programozó lenni, vagy szeretnél jó szociológus piackutató lenni, akkor nem fog működni. Magyarul ha nem csinálsz semmi konkrétat, hanem csak éled azt a rutnint, amit ráderőltetett a rendszer, (el kell menni pénzt keresni és társai), akkor nyilván nem fogsz sehova eljutni, mert nem értelmezhető az eredmény akkor, amikor a cselekvés sem értelmezhető.

El kell, hogy keserítselek. A Gyűrűk ura 1937 és 49 között íródott. Vagyis hatvanöt éve fejezte be az író.

Én 25 éves ffi vagyok. 18 évesen költöztem külön a szűleimtől egy más városba.. van munkám,rosszul sem kersek de... valamit bánok.. mai napig nagyon.. mégpedig,h nem maradtam még a családomnál. Szerintem használd ki,hogy ott lakhatsz még més SPÓROLJ! amennyit csak tudsz... tény,hogy megvan a külön élet előnye is de hosszabb távon jó ahogy most vagy... gyűjtögess, képezd magad es dolgozz,sportolj stb... mert hidd el mihelyst egyedül fogsz élni a pénzed nagy részét elviszi a lakás, kaja és sorolhatnám... tehát nem gáz. persze abban az esetben ha ezt a javadra fordítod és megfelelően gondolkodsz