Mi a jó abban, ha valaki sokat tanul?
Az is elérhet nagy eredményeket az életben, aki 2-esekkel küzdi végig magán az egyetemen, vagy aki utolsó nap tanul mindenre, vagy aki sokat puskázik.
Csak az nem görcsös, kevésbé stresszes, normális fiatalkora van és normális személyiségfejlődésen megy át.
Bárki, akit látok, diplomás ember, akár elismert tekintély, kutat, egyetemi oktató, vagy mondjuk mérnök, végigbulizta egyetemi éveit, utolsó napokban tanult, pasizott/csajozott, zenélt, koncertekre járt, hetvenöt hobbija volt és hatalmas haveri köre. Esetenként még viccelődik is azzal, milyen jól halogatta a tanulást az utolsó pillanatra. Ráadásul puskáztak is!
Ez azért mond valamit... szerintem.
Én is akkor vagyok stresszes, ha NEM tanulok, illetve borzalmas lelkifurdalásom van. Muszáj 1-2 órát tanulnom, mire le tudom magam nyugtatni. Mondjuk utána már becsukom a jegyzetet és aznapra totál elfelejtem, akkor is, ha csak otthon ülök.
Ugyanakkor amit tapasztalok (részben magamon, részben amit ugye látok):
Egy embert ismerek még magamon kívül, aki ilyesmi, mint én.
Sok elhivatott egyetemista se veszi komolyan. De mondjuk jó TDK-t ír, külföldi szakmai gyakorlaton vesz részt és a többi és a többi.
A túl sok tanulás mögött nálam
megfelelési kényszer, "mi lesz ha nem teljesítem amit elvárnak", "ha utolsó két nap tanulok csak tuti nem fog menni, nekem ez nem megy", "mi lesz, ha nem elég csak annyiszor elolvasnom", "mi lesz, ha utolsó nap tanulva elfelejtem, és nem fogom tudni a későbbiekben", de én ezt akkor is tudni akarom, de nekem ennyi tudás nem elég, mert félek, hogy így nem viszem semmire -
komplexusok állnak.
Ezen kívül görcsös vagyok, sokan lenéznek, az átlagnál kevesebb szociális életem van...
válasza:Rossz a tanulási morálod. Te jól akarsz teljesíteni, de a tanulást magát nem élvezed. Így persze, hogy értelmetlennek tartld.
Én azért nem pártolom az utolsó pillanatban tanulást, mert szeretek szép komótosan, olvasmányosan végighaladni az anyagon, esetleg plusz információkat szerezni a netről, míg a magolásnál megérteni sincs időm, és sokszor az összeroppanás szélén állok. Inkább megőrzöm a nyugalmam.
De, túlságosan is élvezem...
Alig várom sokszor, hogy óra után otthon átolvassam, hogy megértsem vagy h még egyszer átolvasom, és zh előtt elég csak egyszer és máris tudom.
Meg kb. bizsergek örömömben, ha valamit megértek.
Meg ideig-óráig majdnem minden tananyag leköt.
Csak nem ez az élet...
válasza: válasza:
válasza:a tudás hatalom. ha úgy tanulsz hogy érted, és vissza is tudod adni a vizsgán érthetően a tanultakat, akkor az meg is marad a fejedben.
nem voltam éltanuló, ami érdekelt, az megmaradt egyszeri olvasás után is, ami fárasztott, azt tanulhattam hetekig, akkor sem tudott lekötni.
volt egy kutatás, ami azt bizonyította, hogy a 3-4-es tanulók sikeresebbek lettek az életben mint a szín kitűnőek. egyetemen szerintem a szakdoga és az államvizsga számít igazán, a munkáltatók azt nézik. na meg azt hogy hol végeztél. lehetsz te summa cum laude egy világvégi fősulin, akkor sem nőnek az esélyeid a nagymenő egyetemen hármassal végzett pályakezdővel szemben.
ha komolyan érdekel a szakmád, és képzed magad olyan dolgokból is amit az egyetem nem tanítanak, akkor van esélyed a sikerre.
ha azt nézem, hogy a volt gimis osztályomból a kitűnő tanulók orvosit, állatorvosit, jogi egyetemet végeztek, míg a 3-4-es színvonalúak gazdasági, mérnöki, bölcsész szakokat, akkor tkp. egyikük sem butább a másiknál, mindenki olyat választott, amire alkalmasnak érezte magát.
válasza:"Mégse láttam még olyat, aki széttanulta volna magát és sikeres és boldog, párkapcsolata van és nem fásult bele az életbe magába."
De olyat se, aki sz*art bele, és lett volna belőle "valaki".
(Most azokról, akiknek a nagybácsija cégvezető, vagy az öregapja az egyetemi rektor, vegyük ki a kalapból, mert ott gyakorlatilag nem ők érték el, amit elértek.)
A baj az, hogy a kedves kérdező is borzasztóan kisarkítva látja a dolgokat. Nála csak a két véglet létezik: a minden este négykézláb, saját hányásán csúszva hazaténfergő, vizsgán szerencsés puskázással átmenő egyetemista, illetve a napi 20 órát dohos könyvek között görnyedő antiszociális könyvmoly létezik.
Az lesz sikeres, mind az egyetemen, mind az életben, aki meg tudja találni az egyensúlyt a tanulás/munka és a lazítás között.
Továbbá tévhit az, hogy amit vizsga előtti este benyalsz, az valódi tudás. Lehet, hogy arra elég, hogy másnap átcsusszanj egy kettessel a vizsgán, de 2 év múlva abból semmire nem fogsz emlékezni. Pedig a tanulásnak pont ez a lényege: hogy le legyél h*lye. Ezzel pedig el is érkeztünk a fő kérdéshez: miért is jó tanulni? Azért, mert az (intelligensebb) embereket jó érzéssel tölti el, ha tudnak valamit, és nem csak egy pulikutya értelmi szintjén vegetálnak.
A két véglet nálam:
sz*rik bele a dolgokba, esetleg még normális végzettsége se lesz,
illetve hétről-hétre tanul, minden tárgyból a maximumot hozza ki magából, alig halogat valamit és minimálisan puskázik. Itt nem egész napos tanulásokra gondolok, de napi átlag 1-2 esetleg 3 óra tanulásról egyetemen kívül. És akkor is, ha nincs zh éppen...
És szerintem a két véglet közötti út a nyerő:
tanul, de nem hétről-hétre, hanem rendesen, vizsgára. Nem feltétlenül puskázik pofátlanul, de ha van lehetőség, kihasználja. És nem szökőévente, minimálisan... És nem feltétlen akarja magából minden tárgyból a maximumot kihozni.
Az egyetemisták 95%-a utolsó pillanatban tanul, puskázik, halogatja a beadandóit, amúgy csajozik/nőzik, bulizik, néha iszik is, hobbijai vannak.
Így is lehet, ez nem véglet, hanem középút. És erről írok a kérdésben és kommenteken keresztül is, de úgy látszik, egyesek csak felületesen olvassák el, de mindegy... Már kezdem megszokni.
Konkrétan olyan embert még nem láttam, aki "valaki" (most ne a pénzt nézzük, hanem: hivatása van, érti a szakmáját és esetleg elismert szakember), és szeretik az emberek, tehát emberileg is megüti a mércét, és egyetemista korában hétről-hétre tanult, nem bulizott, nem halogatott, mindenből a magához mért maximumot hozta ki magából... Pedig ismerek sok-sok-sok-sok-sok diplomás embert!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!