Miért nézik le azt, aki sokat tanul és miért az van felmagasztalva, aki jó agyú?

Mindenki más ütemben tanul, emiatt nem kell lenézni a másikat. A gond inkább azzal van, ha tényleg csak magolsz, és nem érted az összefüggéseket.

Amúgy sokan, akik azt mondják, hogy utolsó nap tanultak csak a vizsgára, valójában csak kamuznak, hogy okosabbnak tűnjenek, hogy nekik ilyen rövid idő alatt is megy.

Látom a fejlődést az előző kérdésedhez képest :) (ha ugyanaz vagy) sokkal finomabb az egész kidolgozása a helyzeted leírásának. Szerintem ez az érzéked, hogy figyeld magad és gondolkodj magadon, hogy ki vagy, szerintem egy fontosabb dolog, mint a tanulás :) Van akinek olyan lapot oszt az élet(hogy idézzelek), hogy nagyon gyors fejben, de úgy éli le az életét, hogy nem kérdez rá, hogy ki vagyok én, mennyiben tehetek erről, stb.

A kérdésed nagyon jó! Szerintem egy oka lehet valami elegancia szerű dolog, hogy van abban valami szép, ha valaki rájön magától a rejtvény megoldására és átlátja az egészet és nem azért oldja meg, mert kitartó volt és megjegyezte az összes lehetséges rejtvény megoldását és most csak előhívja a memóriájából. Hogy ez mennyire jogos ok azt nem tudom.

Meg új problémák megoldásához talán jobban alkalmazkodik valaki, ha ott helyben tud megoldani problémákat. Bár ez manapság változóban van, mert pl amikor google-el oldunk meg valamit az is a tanulásos magolós megoldáshoz hasonlít, csak itt még meg sem jegyezzük a dolgot, hanem a gép jegyzi meg és azzal kerestetjük ki.

De pl érdemes észre venni, hogy a természet sem a romantikus, hopp rájövök módon old meg problémát. Hanem szépen legyárt előre véletlenszerű lehetséges megoldásokat és reménykedik, hogy valamelyik passzolni fog a környezethez és ott életben marad. De se a problémát nem érti, se a megoldást. Egy csomó vak try and error. És mégis milyen gyönyörű a vége.

Amúgy amit egyszer bemagolsz arra utána jól és hosszan emlékszel?

Arra nem gondoltál, hogy elmenj egy rendes IQ tesztre, ami a logikai készségeket méri, hogy reális képet kapj magadról ezen a téren?

és így belegondolva az is aki gyors fejben sem egyenlő még azzal, hogy valaki kreatív. valaki lehet lassú és kreatív pl.

meg van egy halom zenész is, aki érti átlátja a zenét, bármit lejátszik, tökéletes a hallása. de képtelen új zenét szerezni.

de akkor a hosszútávú memóriád az jó? mert az is valami ám. azt jelenti, hogy a tapasztalattal egyre gazdagodni fogsz. nekem pl a hosszútávú memóriám elég tré. ha valamivel nem foglalkozok fél évig szinte kezdhetem előröl az egészet. pl tipikusan egy öreg tudós is nagyon lassú fejben. de már annyi mindent látott és annyiszor, hogy egy csomód dolgot tud tapasztalatból és csak a maradékot kell összekötnie real time. valahol te is ezt csinálod tudatosan. egy csomó tapasztalatot felduzzasztasz rövid idő alatt. hogy ne minden kérdésnél ott keljen megalkotnod az egész térképét, annak területnek, hanem már ott legyen és csak le kelljen követni azt. és esetleg kicsit megrajzolni saját kútfőből hozzá.

meg egy spec terülten ha sokat csinálja az ember, akkor be is gyorsul valamennyire. valahogy ahhoz idomulnak az idegpályák. szóval ezért is van értelme sokat gyakorolni. egy idős ember is lehet ha kimegy a lakásából akkor nagyon béna, de ott bent gyors. mert ahhoz van nagyon behuzalozva. ott mindent meg tud csinálni.

szerintem a kreativitásról ne mondj le az nagyon mástól függ. azt bátran keresgéld, mi az a terület ahol neked megy. részben bátorságtól, meg kezdeményező készségtől függ szerintem. pl, ha megkérdik mi legyen az ebéd, akkor merj mondani valamit, ne fél, hogy másnak ízleni fog e, és ne menj el a legkönnyebb nem tudom irányába se, és ne keress indokokat se, hogy miért pont az, hanem csak mondj valamit és ízlelgesd milyen az ami így szinte véletlenül kijött belőled. vagy mint táncnál, mert lerakni a lábad az üres térben valahova, mégha sehol sincs több értelme egy lábnak mint máshol. és utána megint és megint és figyeld a mintát amit húzol. nyilván ez egy összetett tudás területen más. de az alapja az szerintem ilyesmi. csak ott valami nagyon komplex az a tér ahol lépéseket kell tenni. és nem adott, hogy hol vannak a falak, hol van út, hol van bozót, ahol lehet esetleg új ösvény irányába menni.

amúgy nem hiszem, hogy elsődleges szempontot alkotnak a párválasztásnál mások tanulási szokása :D az önszeretet, életöröm vonzó, ha látják a helyeden vagy, ami meg az önelfogadásból jön. hogy az ember nem szégyelli a sérüléseit, mert tudja, hogy az ő. az az ő története. pont ez a gond egy barbi babával is. nincs saját története. vagy mint egy háromlábú kutya, akinek ez nem látszik a hangulatán. ő így intézi a dolgait, és nem bújik el a sarokba, hanem ugrál, táncolja a maga táncát. de persze hülyeséget írok, mert az elveszés is lehet vonzó, de az ilyen önmarcangolós azért már neccesebb azért.

nagyon kíváncsi vagyok mi a szakod írd már le :D úgy se olvassa ezt senki :D