Ennyit érne manapság egy ember? Vagy csak balszerencsém van?
Ha egy társaságba kerülök szinte mindig nagyon jól el tudok beszélgetni mindenkivel vagy hozzá tudok szólni a témához és szeretem néha megnevettetni az embereket. A gond az, hogy ez a társaság szinte mindig valami kötelező dolog miatt alakul ki, legyen az egy kevés létszámú óra vagy beadandó, sportolás, hobbi miatt létrejövő csoport. Amíg az embereknek szükségük van rám addig beszélgetünk, köszönünk egymásnak, de amikor már ez a csoport megszűnik az emberek elfelejtenek köszönni és nem ismernek többé meg.
A volt osztálytársakkal akikkel rengeteg közös élményünk volt és elég összetartó osztály is voltunk, pár év múlva meg már meg se ismernek. Nem fogadják a köszönést és csak úgy elmennek az ember mellett, mintha egy rongy lenne.
Arra is akire azt hittem a legjobb barátom kiderült, hogy csak addig voltunk jóban amíg szomszédok voltunk és eljártunk szórakozni aztán egyszer csak elköltözött és már nem érdeklem, pedig előtte mindent megbeszéltünk.
Pár évvel ezelőtt még sokat használtam a facebook-ot kapcsolattartás miatt és ott is akkor írtak rám az emberek ha a profilképemen elegendő like volt, aztán mikor eltűntem és visszatértem profilkép nélkül senki nem kérdezte meg, hogy na hol voltál pár évig.
Most is van két 'haverom' akikkel eddig napi szinten beszélgettünk mindenről, de most, hogy kezdünk szétválni az egyikőjük már alig beszélget velem és hiába írok rá egyoldalú a beszélgetés az "ok"-on kívül mást nem nagyon szoktam visszakapni.
Addig amíg össze vagyunk "zárva" vagy hasznot remélnek addig kellek az embereknek, amikor már csak a társaságom lenne eldobnak.
Ezt egyáltalán nem érzem természetes dolognak vagy manapság már ez lenne a 'normális' és mindenki így van ezzel?
válasza:Erre mondják azt, hogy kihasználnak. Tipikusan ők az úgynevezett érdekbarátok. Ameddig muszáj egy levegőt szívni, vagy ameddig kell nekik a tudásod, addig melletted vannak. Amúgy meg meg sem ismernek.
Nem normális, de sajnos nagyon sok ilyen van...
válasza: válasza:Dettó, ugyanebben a helyzetben vagyok. Nekem kb. barátaim sincsenek, mert én nem nevezném az ilyeneket barátnak. Volt két legjobb barátnőm, de 2 éven keresztül tűrtem, hogy én mindig csak a "felesleges harmadik" voltam. Idén úgy döntöttem, hogy ennek véget vetek. Már köszönőviszonyban sem vagyunk, szarnak a fejemre teljesen. Én meg nem vagyok az a fajta, aki visszamegy könyörögni. Teljesen jól megvagyok így is, feltalálom magam. Ha kell majd nekik valami, garantálom, hogy meg fognak találni. De akkor meg én leszek távolságtartó.
Valahol már azt gondolom, hogy soha nem lesz olyan ember a környezetemben, akinek csak én leszek (barátilag), és tényleg bármikor számíthatunk egymásra, nem csak akkor, ha gond van. Élem a saját életem, és nyitott vagyok bármire és bárkire. Ha jönnie kell, akkor majd úgyis jön az a bizonyos Barát. :) Szerintem te is tedd ezt, mást nagyon nem lehet...
Én csak ilyen emberekkel találkoztam eddig és ráadásul a rokonságomban is csak ilyenek vannak.
Hol kellene keresnem?
A gond az, hogy minden új emberrel akivel megismerkedek kiderül, hogy ilyen. Legalább is eddig ilyenek voltak és ezután mindig úgy érzem, hogy egyedül vagyok és nem vagyok 'normális'.
válasza:#3-as valahogy a várakozással úgy érzem, hogy nem teszek semmit, bár jelenleg én sem tudok jobbat. Egyszerűen csak úgy élni, hogy mindig mindent csak magamért tennék értelmetlen. Ha én lennék az egyetlen ember a Földön akkor egyszerűen nem lenne értelme folytatni az életet, de hiába vagyunk még is ennyien eddig csak olyanokat ismertem meg akit önös érdek vezérelt. És akárhányszor segítettem valakinek az csak a saját önző életmódját táplálta vele és természetesnek hitte, hogy kihasználhat. Nem azért segítek embereken, mert hálát várok, egyszerűen csak természetesnek tűnik, hogy aki bajban van vagy gyenge annak segíteni kell valamilyen formában ha szüksége van rá. A várakozás olyan kevésnek tűnik és mégsem tudok jobbat.
#5-ös lehet igazad van és én 'vonzom be' ezeket az embereket, de a születésem óta a rokonságom ilyen, az emberek akiket családomnak hittem űzik a hatalmi játékukat. A kifogástalan elég erős szó olyan mint a tökéletes és szerintem ilyen ember nem létezik, én mindig úgy gondoltam, hogy nyílt vagyok a változásokra és igyekszem helyesen élni az életem. Egyszerűen úgy tűnik, hogy a legtöbb ember beletemetkezett az életébe és nem érdeklik igazán mások, olyanokkal még nem találkoztam akik nem így élnének.
Az utolsó mondatod nagyon is igaznak tűnik, hiába próbálom helyesen élni az életem úgy tűnik ettől többön múlik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!