Éreztetek már így? Ez normális?

Mindig úgy érzem, hogy senkiben se bízhatok. Az jár a fejemben, hogy ha egy pillanatra is elfordulok akkor mit fognak tenni, mire készülnek.

Minden ami velem kapcsolatos azt magánügyként kezelem. PL.: Suliban senkinek se mondtam el, hogy nyelv vizsgázni voltam és le is tettem vagy, hogy meghalt a nagymamám és azért hiányoztam az előző héten.

Gyakran mondogatják azt nekem, hogy legyek nyitottabb és bármit elmondhatok nekik. Amire én úgy szoktam felelni, hogy: "Rendben, úgy lesz" - de belül csak arra gondolok, hogy azért akarják tudni a titkaimat, hogy majd felhasználhassák ellenem amikor eljön az idő..