Aki pszichológus, hogyan segít önmagának feldolgozni 1-1 negatív eseményt, traumát?
Engem is érdekel a pszichológia, szívesen dolgoznék pszichiátrián is, de sajnos nem vennének fel erre a szakra. Ettől függetlenül ez mindig is érdekelt, hogy bizonyára egy pszichológus élete sem a felhőtlen boldogságról szól, nyilván az ő életében is történnek olyan dolgok, amik a "padlóra küldik". Ezeket hogyan tudjátok kezelni anélkül, hogy egy kollégához fordulnátok, vagy mondjuk a betegeitek bármit is észrevennének rajtatok?
Igazából abban sem vagyok biztos, hogy én magam jó pszichológus lennék-e, mert nagyon érzékeny vagyok, a lelkivilágom is eléggé hullámzó. Mégis pont emiatt szívesen foglalkoznék hasonló, vagy rosszabb helyzetben lévő betegekkel, mert meg tudnám őket érteni, könnyebben átérezném azt, amit ők, és kívülállóként talán hamarabb megtalálnám a megoldást.
válasza: válasza:Ha befolyásolja a munkáját, akkor köteles lenne kollégához, vagy a vezetőhöz fordulni segítségért. (bocsi, csak külföldön tanulok és nehezen megy az átfordítás)
Én is lelkileg labilis vagyok, jelenleg depressziós, öngyilkos hajlamú és fogalmam sincs mi lesz, de pszichológiát tanulok. Azt hiszem nem nekem való a szak, mert a gyakorlatokon végzett tesztek, kérdések, példák is eléggé megterhelnek lelkileg, még jobban depis lettem néhánytól, volt mikor el is sírtam magam órán, vagy néhány példa teljesen felverte a vérnyomásom és rosszul lettem. De sajnos ezt kell tanulnom :/
21/L
3-as: Akkor te átérzed azt, amiről én is írtam. Egyszer olvastam valahol, hogy az ne menjen pszichológusnak, aki a saját gondjaira keresi a választ, vagy önmagát szeretné jobban megismerni. Viszont, ha valaki ezt betartaná, akkor nem lenne egy pszichológus sem. Valahol mindenki kíváncsi, hogy amiről majd tanul, az vajon rá mennyire jellemző (akár egy olyan dolog is, amire azelőtt még sosem gondolt). Az évek során pedig biztosan hall az ember 1-2 olyan mondatot, amiről egy régebbi emlék ugrik be, és hirtelen megtalálja a miértjét. Tehát valamilyen kíváncsiság mindenkiben kell legyen, szerintem.
Neked hány félév van még hátra?
válasza:3-as vagyok. Én nem azért jöttem erre a szakra, mert érdekelt volna, v meg akartam volna magam/másokat ismerni. Akkoriban összetörtek az álmaim, romokban volt az életem, depressziós voltam és egy eset miatt szükségem volt a bátyámra. A bátyám ebben a városban tanult, így én is oda adtam be. Tehát rávitt a kényszer. Miért erre a szakra? Becsuktam a szemeim és ráböktem. Reméltem, h nem vesznek fel. De nem így történt. Nem akartam menni, elkezdeni, de szüleim kényszerítettek és mivel nem tudtam lelépni, így engednem kellett. Igazából nekem pszichológusra lett volna szükségem és nem ezt tanulnom.
A kollégáim közt sok érdekesnek találja, engem teljesen kiráz tőle a hideg.
Nos, így már világos. Én elsősorban azokra gondoltam, akik önszántukból döntenek a pszichológia mellett, nem külső kényszerre, vagy a "véletlen" miatt. Időközben nem is akartál másik szakra váltani, vagy újra felvételizni? Így elveszett x éved, és csak rosszabbul érzed magad, mint előtte.
Én járok most pszichológushoz, remélem tud segíteni, hogy legalább egy kicsit jobb legyen. Csak az a gond, hogy az évek alatt egyre több minden gyűlt össze bennem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!